Bár normális időpontba keltünk, de a jó társaság miatt csak dél körül indultunk tovább, igazából nem hajt semmi se, haladunk, ahogyan haladunk. Busszal visszamentünk Zsámbékra, majd megkerestük az első jelzést és azt a szokott módon követtük visszafelé. A Töki egyenes most nem tartogatott semmi meglepetést, még egyszer meg is álltunk pihenni és ettünk Kinga csomagolt szendvicsei közül. Pátyon szembesültünk vele, hogy az erdő vadászat miatt le van zárva, ezért a főúton kényszerültünk menni egy darabon, de egyáltalán nem mondható biztonságosnak, szóval az első adandó alkalommal megálltunk a buszmegállóba. Leültünk és kényelmesen megvártuk a buszt, ami elvitt Budakeszire. Párszor eltévedtünk, de szerintem csak a beszélgetés miatti figyelmetlenségből adódóan, a jelzések kifogástalanok voltak, azt leszámítva, hogy minden jel a másik irányból volt látható. Normafán ettünk a kötelező rétesből, majd elkezdtünk ereszkedni Budapest felé. Itt már Judittal beszéltem telefonon, aki kísért minket öt napon át az induláskor és most elvileg elém tud jönni, ha nem érünk túl későn a városba. Kissé belehúztunk, de már elkezdett sötétedni, emiatt jó párszor rossz irányba fordultunk, emiatt csak 21 óra után értünk az alagúthoz, majd a nulla kilométerkőhöz, ahonnan anno 157 napja elindultunk. Nagy meglepetés volt, ugyanis egy egész nagy csapat fogadott, sőt még egy kis énekkel is készültek a tiszteletemre, nagyon meghatódtam. Sokan induláskor is itt voltak és ahogy kellett az első pecsétem után most megkaptam Csilláéktól az utolsót is a zarándok útlevelembe. Kiderült, hogy Judittal való telefonos egyeztetés volt az információszerzés, hogy ugyan merre járunk és mikor érkezünk meg az kiindulóponthoz. Ennél jobb visszaérkezést el se tudtam volna képzelni, minden tökéletes volt. Köszönöm szépen mindenkinek, aki ott volt és képes volt órákat várni. Mivel késő volt lassan elbúcsúztunk és elindultunk át a hídon a pesti oldalra, természetesen gyalog. Astorián elköszöntem az egyik Katától, akivel ugye nagy csak Spanyolországban sétáltam együtt, de az utolsó két napon is, ő Egerben lakik, úgyhogy kell még utaznia egy keveset. A másik Katával pedig a Keleti pályaudvarig sétáltam, de már elég késő volt, így felajánlotta, hogy éjszakára lenne egy hely egy messziről jött zarándok számára.
