Ébredés után vettem észre, hogy már mindenki elindult és egyedül vagyok teljesen a szálláson, amit igazából nagyon kedvelek, mert nem kell senkire se várni és otthagyhatok mindent, ahol akarok. Laza sétával elértem a következő várost Castrojeriz-t, majd egy kis hegymenet következett a tűző napon. Fent a hegy tetején találkoztam egy magyar leányzóval Máriával és az olaszokkal Elvira-val, Domenico-val és Nicolas-al, akikkel együtt sétál, valamint egy Argentin sráccal Pablo-van és az anyjával, ekkor még nem sejtettem, hogy ezzel a kis csapattal együtt fogok vándorolni a következő hetekben. Csináltam róluk egy közös fotót, megosztottunk egymással kis rágcsálni valót, majd szinte egyszerre indultunk el, így végül is együtt maradtunk. A délutánt végig beszélgettük, szinte fel se tűnt, hogy mekkora távot tettünk meg. Frómista-ban egy szuper helyet találtunk, ahol nagy konyha volt és mivel olaszokkal voltunk, természetesen fantasztikus vacsorát készítettek a kis csapatnak, sőt desszertnek egy hatalmas táj eper is volt tejszínhabbal, amit már csak a szemünk kívánt, de természetesen megettük az egészet. Ezután még elpusztítottunk egy kis fagyit is. Esti szokásos rutinfeladatok voltak, posztolás és a megszáradt ruhák összeszedése, majd a reggeli indulás egyeztetése, utána meg hatalmas alvás.
"Life begins at the end of your comfort zone"
