Az eddigi éjszakák viszonylag melegek voltak, elalvás előtt sose bújtam bele a hálózsákba, de most éjszaka arra ébredtem fel, hogy nagyon ráz a hideg. Reggel is kénytelen voltam indulás előtt előhalászni a táska aljából a pulóveremet, mert szerintem a tizenöt fokot se érte a hőmérséklet. Kiértem a földútra, betájoltam magam a tegnap este itt hagyott nyíl alapján, nagy levegőt vettem és megindultam. Torremejia-ba úgy kilenc óra előtt estem be, első dolgom az volt, hogy két nap diéta után egy bőséges reggelit fogyasszak el a városka főterén egy kényelmesnek nem mondható padon. Sok településen haladtam át az elmúlt két hétben, de egy darab zarándokkal sem találkoztam napközben, igazából már ott tartok, hogy meg is lepődnék, ha megpillantanék egy alakot túratáskával mászkálni. A helyi embereknek persze nem szokatlan a látvány, sok év alatt megszokhatták, maximum azt furcsállják, hogy pont nyár közepén teszem ezt, persze azért akadt pár ember, aki félreérthetetlenül jelezte, hogy szerinte nem bővítem a földön a normális emberek számát. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű ez az utam se, de valamiért így kellett lenni, ekkor és most kell megcsinálnom. A továbbiakban a világban lévő helyemet és dolgomat boncolgattam a nap hátralévő részében, legalábbis amíg egy forgalmas autóút mellett el nem értem Mérida-t. A római időkből fennmaradt hídon értem be a város egyik körforgalmához, ahol meg is pillantottam a táblát, ami a gyengébbek számára is egyértelműen jelezte az irány az albergue felé. Nagy meglepetésre a szálláson a spanyol párocskán kívül a lengyel útitársammal is összetalálkoztam. Kipakoltam, mostam, ebédeltem, sőt még pihiztem egy jó órát, épp kint ellenőriztem a ruháimat, amikor egy spanyol nő lépett oda hozzám. Hamar tudatosult mindkettőnkben, hogy kommunikálni nem fogunk közös nyelv ismerete nélkül, ezért sok-sok nevetgélés és mosolygás után a kezembe nyomott két jegyet, amit ha jól értelmeztem, arra jó, hogy a város nevezetességeit meg lehet velük látogatni mindenféle jegyvásárlás nélkül. Megköszöntem, majd megkerestem Arek-et és megosztottam vele ezt a jó hírt, hogy ha pár órára is, de felcsaphatunk hagyományos turistának. Utána néztem a jegynek a neten és kiderült, hogy ez afféle turista jegy, amit valami nevezetesség megtekintés után kilyukasztanak és összesen öt különböző helyen használhatjuk fel, mert ennyi négyzet van rajta. Percekkel később felkerekedtünk, hátunkra vettük a várost és bejártunk mindent, amit lehetett, voltunk különféle kriptákba, emlékműveknél, mindenféle romokban, sőt még egy hatalmas római szórakoztató egységben a Circus Romano-ban. Este fél tizenegy is elmúlt mire visszataláltunk a szállásunkra. A mai nap is nagyon jól sikerült, eredményes volt, persze rutinszerűen elalvás előtt a szokott módon mindent lejegyzeteltem a naplómba. Nagyon örülök neki, hogy relatíve felgyógyultam és készen állok a holnapi napra és új kalandokra.
