Viszonylag egész korán keltünk fel a sok alkohol ellenére is. A városból kiérve egy hegynek indultunk neki, aminek Troppberg volt a neve és 542 méter magas, a tetején egy magas fém kilátó helyezkedik el. Picit megpihentünk, majd Bálint és én kicsit előre mentünk, mert Attila lába fájt és lassan tudott csak haladni. Hatalmas és roppant sűrű erdőn kellett átvágni, ahol persze újból sikerült eltévedni annyira, hogy Attila valahol elénk került. Sok egyéb turista útvonal is keresztezte a JakobsWeg-et, ami néha eléggé megtévesztő volt. Pár kisebb falút elhagyva még egy nagyobb erdő következett, de ez legalább nem volt annyira sűrű. A szél felerősödött és szemerkélt az eső. Egyik városban találtunk egy nagyobb boltot, ahol magunkhoz vételeztünk annyi alapanyagot, hogy egy napra elegendő szendvicset le tudtunk gyártani. Szemerkélő esőben indultunk meg egy nagy tisztás felé, de persze azt nem sejtettük, hogy hol fogunk aludni. Egy órával később kaptam egy sms-t Attilától, hogy talált egy donativo-s szálláshelyet egy kis falucska szélében. Sötétedés előtt értünk be Siegersdorf-ba, ahol egy sziklán egy pár fémből készített bakancsot pillantottunk meg. Na, nagy eséllyel ez lesz az említett hely. A szállás egy faházikóban volt, amit direkt erre a célra építettek, természetesen fullosan berendezett volt, sok –sok zarándok ereklyével, térképekkel, könyvekkel és persze vendégkönyvvel. Fürdés után alaposan körbenéztünk az épület felső szintjén. Az emeleten kényelmes matracok voltak, amit rövid időn belül be is foglaltunk és másodpercekkel később már az igazak álmát aludtuk.
