Az ágyak olyan kényelmesek voltak, hogy egyszer se ébredtem fel, pedig elég éber alvó vagyok. Hét óra magasságában meginvitáltak minket misére, amire a többiek elmentek, de én még kicsit élveztem a paplan alatti meleget. Nyolc órakor közös reggeli mellett megtudtuk, hogy nem messze innen van egy apátság, ami szintén szokott zarándokokat fogadni. Ezután jött a slusszpoén, a ez egyik pap befizetett minket egy idegenvezetéses kolostor körbejárásra a lezárt területen. Természetesen éltünk a lehetőséggel. Majdnem dél volt, amikor elindultunk, de annyira rendesek voltak, hogy még oda is szóltak az apátságra, hogy három szimpatikus fiatalember arra felé tart. Attila lába nagyon fájt, olyannyira, hogy a végén már csalánnal csapkodta, lehet nem is baj, hogy ilyen rövid lesz a mai nap. Menetközben találtunk egy magas többszintes zárható kilátót, ahol egyébként simán el lehetett volna tölteni egy éjszakát. Pár fotó elkészítése és pihenés után tovább álltunk. Hamar megtaláltuk az apátságot, ahol egy kedves nő átvezetett minket egy gyereknek fenntartott épületbe, ahol sok játék, könyv és jelmez volt, de persze a hátsó szobába afféle pihenőszoba ágyakkal. Ez a hely is teljesen ingyenes volt nekünk. Csak kamilláztunk, hogy ilyen hogy lehet. Csináltunk vacsorára finom rántottát 12 tojásból, amit hamar befaltunk, majd az utolsó korty megmaradt pálinkával leöblítettük. Attila lába nem lett jobb, azt mondta lehet, pár napot itt maradna pihentetni.
