2. Párizs Április 21.

Pihenten keltem, nagy mosollyal konstatáltam, hogy túrazsák ott van az ágy mellett és bizony megint úton vagyok. Reggelire gyorsfagyasztott vaníliás mazsolás csiga volt a hajó konyhájáról, természetesen megmelegítve. Az idő nagyon kellemes volt tavaszhoz képest, egy laza felső elegendő volt a városban, nem is tétlenkedtünk sokat, kimentünk az egyik legnagyobb temetőbe, ahol nagyon sok híresség sírja található. Dél körül kebabot ettünk, majd további városnézés céljából metróra ültünk, de sokáig nem jutottunk, mert valami elektromos hiba miatt leállt a szerelvény és közel  egy órát kellett bent maradni. Két percenként bemondták, hogy ne nyúljunk az ajtókhoz és hogy ne hagyjuk el a szerelvényt, mert az alagútban veszélyes kimenni. Mi egész jól viseltük, de sokan kezdtek a vége felé kiborulni. Végül azért kinyitották az ajtókat és rendőrök kíséretével szépen libasorban a fal mellett a koromsötét alagútban elsétáltunk a legközelebbi állomásra. Izgalmas kaland volt, bár készült pár kép, de olyan sötét volt, hogy nem sok mindent lehet kivenni belőle. Notre Damme-ig elsétáltunk, majd vissza a hajóig, most már nem akartunk metróra szállni, meg aztán nem is árt a kis edzés. Estefelé a hajó tetejére mentünk fel anyummal és húgommal, ami igazából a magas vízszint miatt le volt zárva más vendéget számára, így egy eléggé exkluzív élményben lehetett részünk. A hajó szokásos két órás körutat tett, melynek keretében megcsodálhattuk Párizs éjszakai fényeit és persze a kivilágított Eiffel-tornyot. Úgy érzem ez egy méltó befejezés volt, amennyire csak meg lehet ismerni Párizst két nap alatt, kihasználva minden időt, annyira meg is ismertem.