20. Paudorf – Maria Langegg 31km (477) Április 26.

2014.09.22 12:35

Reggel Bálint csinált rántottát a maradék tojásból. Attila marad, mi viszont úgy döntöttünk, hogy haladunk tovább, mivel ki volt számolva az időnk és még, ha a GR10-et is akarjuk, nem fér bele ennyi pihenőnap, pláne, hogy már így is több volt, mint eredetileg terveztük, majd beér minket valahol. Elbúcsúztunk és nagy lendülettel elindultunk Göttwik apácazárda felé, ami egy magas hegy tetején helyezkedik el. Nagyon meredek ösvényen vezetett fel az út, rendesen megizzadtunk mire felértünk. A zárda után meredek lejtő következett. Éppen arról beszélgettünk, hogy egy túrázóval se találkoztunk még, mióta átléptük a határt, amikor két túratáskás srácot pillantottunk meg az egyik pihenőhelyen. Kiderült, hogy asztrofizikusok és hétvégenként szoktak túrázgatni az osztrák Camino szakaszain. Elmondásuk szerint igen ritka, aki végigmegy az országon, rendszerint 3-4 napot szoktak menni egyhuzamban a zarándokok. Rendesen dobtak egy hátast, amikor elmeséltük a mi terveinket. Pár óra múlva lehagytuk őket és többet nem is láttuk újdonsült fizikus barátainkat. A terep elég kemény volt ma, szinte csak felfelé vagy lefelé kellett menni, szintkülönbség a táblák tanulsága szerint több mint 700 méter volt. A sűrű erdőből kiérve egy tisztáson volt egy pici falucska és a szélén, egy magas dombon egy nagy apácazárda. Eleinte senkit nem találtunk, de végül bejutottunk. Mondanom se kell, itt is kaptunk vacsorát és szállást teljesen ingyen, valamint találkoztunk egy magyar lánnyal, akinek a kocsija tele volt promóciós csokoládéval és persze ragaszkodott hozzá, hogy egy nagy részét vigyük magunkkal, ezzel támogatna minket. Nagy durcásan ebbe is beleegyeztünk, mert a zarándok mindent elfogad, amit az út ad, legyen az jó vagy rossz. Esetünkben általában jó dolog. Elalvás előtt azért beugrott még a tábla képe, amit a sötét erdő szélén láttunk, pont amerre holnap mennünk kell, baljóslóan lebegett a szemem előtt a figyelmeztető kiírás: WARNING: DO NOT FEED THE BEARS!