A változatosság kedvéért hajnál három órakor csörrentek meg az ébresztők, nagyon nehezen, de összekapartam magam. Ezeken a szállásokon nem kell azzal foglalkozni, hogy csendben legyél, ugyanis rajtunk kívül egy árva lélek sincs itt. A hűtőszekrény fagyasztójából előhalásztuk a flakonokat, csomagoltuk pár szendvicset, majd leellenőriztük a zseblámpák állapotát, miután mindent rendben találtunk, kiléptünk az ajtón és megkezdünk a mai napot. Napfelkeltéig egy erdőn haladtunk keresztül egy apró ösvényen szépen libasorban, majd egy eléggé elhanyagolt töredezett aszfaltos mellékúton. Miután a látási viszonyok elfogathatóak lettek, feltűnt, hogy be van borulva az ég, ez azért nagyon érdekes számomra, mert mióta Spanyolországban vagyok egy árva felhőt se láttam. Sokat nevetgéltünk az úton, lehet ez a jókedv annak köszönhető, hogy a mai nap nem ment harminc fok fölé a hőmérséklet és árnyékban se kellett időzni. Szinte pihenés nélkül jutottunk el Carcaboso-ba koradélután, ekkor viszont már rendesen kisütött a nap és percek alatt érezhetően emelkedett a hőmérséklet. Minket ez már nem zavart, a helyi zarándokszállás légkondicionált volt és szimpla ágyak voltak mindenfelé, kész kánaán. A helyi bolt is tele volt minden finomsággal, mindössze a szieszta végét kellett kivárni és máris mindent be tudtunk szerezni a közösen elkészítendő vacsorához. Arek este előkerült, elmesélte az elmúlt pár nap eseményeit, hogy tett egy kis kitérőt pár napja, meg hogy nem tervez Salamanca után a via la Plata-n maradni. Ezzel persze semmi gond sincsen, pláne hogy mikor elmeséltük neki, hogy mi ezentúl hajnali indulás mellett döntöttünk, amit ő amúgy is utál, szinte adott volt a dolog, hogy nem megyünk már együtt. Sok érdekes történetünk volt az elmúlt hónapban, ezeket elmeséltük a spanyoloknak is, kellemes kis nevetgélős este volt, mondhatni, hogy a végén egy búcsúval zártuk le, de persze ki tudja mit hoz a jövő.
