Finom és rendkívül bőséges étkezés után a mostanra megszokott szeles és borongós időben kezdtük meg a mai etapot. Átkeltünk a Duna felett egy hídon, majd a folyóval párhuzamosan egy kerékpárúton követtük a jelzéseket. Érdekes, hogy a rossz idő ellenére egész sok futóval és biciklissel találkoztunk. Egy nagy vízerőmű mellett elhaladva az út felvitt volna egy nagyon sáros útra, de úgy döntöttünk inkább párhuzamosan megyünk az úttal egy kevésbé sáros erdei úton. Viszonylag kevés szintkülönbség volt a folyó miatt, amit térdem is örömmel konstatált. Lybs-be lett volna valami szálláslehetőség, de egy másik hídon átkelve visszafelé kellett volna sétálni majdnem három kilométert, úgy hogy inkább tovább indultunk. Erre felé viszont megint egy hegyre kellett felkapaszkodni, de az vigasztalt minket, hogy fent elvileg lesz egy donativos menedékház. Szürkületbe értünk fel és akkor láttuk, hogy bizony a menedékház zárva van. A következő település mindössze 11 kilométer, aminek nem akartunk volna neki indulni sötétben. Találtunk egy házat pár percre a menedékháztól, aminek füst szállt fel a kéményéből, szóval biztosan laknak benne. Német nyelvtudásom vetekszik egy leveli békáéval, szóval Bálintra hárult általában a tolmács szerep, aki egészen kezdett belejönni. A zarándoktársam elmondása szerint a helyiek viccesen úgy nevezett „Hegyi német” dialektust használnak. A történet vége az lett, hogy pár perc beszélgetés után végül is a család felajánlotta, hogy aludhatunk náluk. Annyi feltételük volt, hogy reggel hat órakor a családfővel egy időben távozzunk. Nagyon rendes család volt, még a vacsorájuk megmaradt részét is felajánlották nekünk.
