A vihar kitartott egész éjjel az albergue több helyen is beázott, fekete fellegek vészjóslóan gyülekeztek felettünk. Kedvünk nem nagyon volt lemenni, de nagy nehezen rávettük magunkat és egy kiadós reggeli után minden esővédőt felapplikáltunk magunkra, ez lassan már teljesen megszokottá válik. Soha nem látott felhőszakadás volt, az utakon is folyt a víz, a kis ösvény egy főút mellett haladt, teljesen el volt áradva minden, két kilométer alatt teljesen vizesek voltunk. A ponchóm is levezette a vizet a bakancsomba, így az is beázott. Rettenetes nap volt, az eddigi legrosszabb, nem is volt meglepő, hogy nem mentünk tovább Astorga-nál, ahova dél körül estünk be átázva és átfagyva. Sőt nem is az egész csapat alszik egy helyen, mert Pablo-ék másik helyre mentek, mivel lemaradtak és annyira el volt mindenki foglalva magával, hogy nem tűnt fel. Jó hosszú sort kellett végigvárni a regisztrációnál, mert szinte mindenki csak eddig jött az időjárás miatt. Az eső nem akart elállni egész délután, nem tudom mi lesz így holnap, mert minden ruhánkból csavarni lehet a vizet. A szárítógépek egészen késő estig pörögtek, sőt akinél volt hajszárító, azok is kézről kézre jártak. Este nagy össznépi vacsorázás a konyhában és nagy tervek szövögetése, hogy ugyan merre menjünk holnap, meg hogy egyáltalán el-e induljunk.
"Life begins at the end of your comfort zone"
