Reggel csavarogtunk egyet a városban, na persze nem jókedvünkből, hanem mert egyáltalán nem találtunk semmilyen jelet, akkor még nem is gondoltuk, hogy a mai nap erről fog szólni. Több, mint egy órával később jutottunk csak ki a városból a jelzett útra, ami St. Florian felé vezet a térkép szerint. Persze itt se volt már követhető jelzés, emiatt, mint utólag kiderült egy elágazással korábban tértünk le és az autópálya alatt átkelve feleslegesen mentünk majdnem négy kilométert. Nagyon megörültünk a sárga nyílnak meg egy kis táblának, ami jelezte, hogy Santiago már csak 2710 kilométer. Elindultunk hát a nyíl által jelzett irányba, de kis idő múlva itt is elvesztettük a jelet, mert volt egy három irányba elágazás, de jel persze sehol. Végül csak beestünk Ansfeldenbe. A városban hatalmas május-fákat állítottak a helyiek és fiatalok osztrák népi viseletbe táncoltak és vedelték a sört. Természetesen minket is meghívtak egy kis kóstolóra, miután kétségbeesésünkbe lehuppantunk a fűbe, mert az itteni plébánia is zárva volt. Az egyik még viszonylag józan leányzó felhívta a soron következő várost, ahol elvileg a pap szokott vándorokat fogadni. Sok választásunk nem volt, felkeltünk és elindultunk Haid-ba. Persze ezen a szakaszon is sikerült egy helyen tenni egy kisebb kerülőt. A másik városban is hasonló ünnep volt, bár itt a korosztály lényegesen idősebb volt, még a pap is bulizott a jónéppel. Elmeséltük, hogy honnan szalajtottak minket, majd a pap bekísért minket a piramis alakú templom egyik részébe, ahol a hálóterem volt. Még vacsorát is készített nekünk, miután vége lett a bulinak.
