A mai nap az út egyik legjelentősebb pontjához vezet, ez pedig nem más, mint a Cruz de Ferro. Itt rakják le a zarándokok az eddigi életen át cipelt terheket egy kő formájában, emiatt már egy kisebb domb található a vaskereszt körül. A tervünkhöz hűen hajnalba felkerekedtünk, hogy még napfelkelte előtt elérjük a keresztet, persze mondanom se kell, hogy ma reggel is csöpögött az eső és egy új jelenséget is megtapasztalhattunk ez pedig a sűrű köd, ami miatt a látótávolság két-három méterre csökkent. Jó egy óra múlva már a keresztnél nézelődtünk, nem voltak sokan, így mindenkinek jutott pár perc magányosan a gondolataival. A magasság miatt hideg volt ezért nem időztünk sokat, hanem tovább indultunk lefelé a hegy másik oldalán. Tíz óra körül kiértünk a ködből és már a hőmérséklet is feljebb szökött, ekkor már senki sem fázott, az egyetlen probléma mindössze a nagy sár volt, amit több-kevesebb sikerrel kerülgettünk. Sok kis falucskán haladtunk keresztül, néhol elidőztünk egy keveset, de végül egészen Ponferrada-ig jutottunk, ahol a szállásunk is lett. Estefelé egy nagy salátát ettem többedmagammal, majd azt vettem észre, hogy enyhe has fájdalmam lett. Azt gondoltam, hogy valami megfeküdhette, így korán lefeküdtem, próbáltam pihenni, de az éjszaka folyamán legalább ötször kellett kimennem a mosdóba. Tavaly is volt hasonló érzésem a Via la Plata-n, remélem nem ismétlődik meg az a dolog, mert akkor biztosan nem megyek fel észak felé, mondjuk az időjárás miatt már amúgy is erősen vacillálok, hogy kell-e az nekem?
"Life begins at the end of your comfort zone"
