Miután felébredtünk és összeszedtük magunkat kimentünk a konyhába, ahol tea, kávé és reggeli várt minket. Negyven perccel később már kifelé haladtunk a városból egy főút mellett. Egy óra múlva már párhuzamosan mentünk az autópályával egészen addig, míg át nem mentünk a Traum folyón, azután a folyó északi partján folytattuk a sétát egy végtelennek tűnő kerékpárúton. Egyik pihenő alatt találkoztunk öt osztrák lánnyal, akik hétvégenként rendszerint a Camino útvonalakon túrázgatnak. Nagyon aranyosak voltak, sokat beszélgettünk velük, egészen délután háromig velük mentünk. Általában napi 20-25 kilométert mennek és Motelben alszanak, ami nekünk nem pálya, így érzékeny búcsút vettünk tőlük. Lambach még 17 kilométer volt innen, de valahogy éreztem, hogy mindenképpen el kéne oda jutni még a mai napon. Az út nagyon hosszú volt, szerencsére végig egy erdei ösvényen kellett sétálni a folyóval párhuzamosan, de rendesen elfáradtunk a végére. A városban szintén volt egy nagy kolostor és persze olyan zarándokszállás, mint eddig. Egy fiatal pappal beszélgettünk el vacsoránál, akitől megtudtuk, hogy régen ezeken a helyeken régen több száz pap is élt, de manapság maximum egy tucat. Emellett szolgálok is vannak, akik főznek, takarítanak, gondozzák a kertet és az épületet. Ez nagyjából jellemző az összes nagy kolostorra Ausztria szerte. Vacsora után megkért minket, hogy vigyünk el egy levelet Feldkrich-be egy Ferences rendhez, ami a svájci határnál van és épp ott megy el a Jakobsweg is. Hát ekkor lett meg a „szent” küldetésünk.
