Ébredés hat óra húsz perckor, gyors összepakolás, majd irány a lenti szintre a konyhába, ahol rendesen előkészített reggeli fogadta az ébredőket. Tegnap este kibeszéltük az ezt a térséget érintő szélsőséges időjárási körülményeket és az ezzel járó problémákat, ezért az emberek nagy része már elindult jóval korábban, mert igyekszik mindenki még dél előtt elérni a következő szállást. Pirkadat előtt már én is a városból tartottam kifelé, kicsit hasonlított is a helyzet Salamanca-hoz, ugyanis itt se voltak egyértelmű jelzések. A várost elhagyva egy autóút mellett kellett haladni, majd jött egy olyan szakasz, ahol rendesen össze-vissza voltak a jelek, sőt még a hivatalos jelzések is, ha éppen találtam egyet az is rossz irányba mutatott. Valószínűleg más is eltévedt itt, mert sok lábnyomot találtam, amik szintén minden irányba haladtak. Szerintem jó öt kilométert kerülhettem, mire meglett a rendes követhető ösvény, ami elvitt egy autópálya irányába, azon átkelve egy újabb véget nem érő pusztaság következett, de ezen már nem is nagyon lepődtem meg. Valahogy a hőség sem zavart már annyira, persze folyt rólam a víz egész nap, de ennyi nap után úgy éreztem kezdek hozzászokni. A ma szállásom egy apró kis faluban volt, donativo-nak volt hirdetve, de öt eurót kértek el érte, ezzel nem is volt gond, azzal már igen, hogy nem volt semmi bolt a környéken, csupán csak egy kocsma, de az rettenetesen ellenszenves helyi lakosokkal volt tele. Nem foglalkoztam velük sokat, gondoltam pihenéssel töltöm akkor a nap végét, visszaballagás közben elhatároztam, hogy majd akkor fogom meghozni a döntést, amikor az útelágazáshoz érek, addig kár ezen rágódni.
