A nap még nem kelt fel, amikor elértem az elágazáshoz, megálltam és picit leültem gondolkodni. Pár hete még biztos voltam benne, hogy Astorga felé megyek és a könnyebb utat választom, de mostanra úgy vélem hozzá edződtem az itteni körülményekhez és így lesz teljes az élmény. Minél nehezebb valami, minél több kihívás van benne, annál büszkébb leszek magamra, hogy végigcsináltam. Nem szokásom meghátrálni, ezért most se fogok, átpörgettem sok mindent pro és kontra, aztán határozottan nyugat felé fordultam Ourense irányában. Korábban hallottam, hogy ezt a szakaszt a Via la Plata-n sétálok csupán harminc-negyven százaléka válassza, de csodálatosan szép útvonal, hiba lenne kihagyni. Az első pár óra elég könnyűnek bizonyult, lankás dombok és erdők, majd egy hosszú híd után letértem élesen balra és a tó mellett egy sziklás oldalfalon kellett keresztül mászni. A szűk ösvényen sok növény volt, pár karcolást is sikerült összeszedni, ezek csak azért volt kellemetlen mert nap égette felületeken még érzékenyebb a bőr, persze ez pillanatra nem szegte kedvem, valahogy új lelkesedéssel indultam meg, lehet azért mert ez egy relatíve új útvonal, mindenesetre teljesen másmilyen volt a hangulatom. Élelmiszerrel nem álltam túl jól, mivel tegnap nem volt semmiféle töltőállomás, így ma két napos kenyeret ettem magában, ami nem is volt olyan rossz, ha belegondolunk, például sokkal jobb, mint a három vagy négy napos kenyér. Szerpentines autóútvonalat keresztezett sokszor a jelzett ösvény, de kitartóan egy irányba haladhatott mindenki, aki itt sétált. Na de hol van az a mindenki? Sehol. Nap végén dobtam egy hátast amikor Tábara-ba beérve ráleltem a szállásra, ahol már legalább egy tucat zarándok fogadott, volt köztük mindenféle nemzetiségű, sőt még Gáborral is itt volt, akivel pár napja találkoztam. A szállást vezető fickó egy nagyon kedves ember, mindenkinek kimosta a ruháit, majd nagy vacsorafőzésbe kezdett, amit közösen egy hatalmas kerekasztalnál fogyasztottuk el, sőt utána még pálinkát is kaptunk. A hangulat fantasztikus volt, igazi családias zarándokos, mindenki mindenkivel minden nyelven beszélgetett, keresztbe tolmácsoltak és mutogattak, ahogy ezt megtapasztalhattuk egy ilyen jelegű helyen. Magam részéről ezeket a szállásokat csípem a legjobban. Négy kör pálinka után nagy boldogan sóhajtottam és konstatáltam, hogy igenis jó ötlet volt, hogy erre fordultam.
