Andy pontban reggel hét órakor indult munkában, ezért mi húsz perccel korábban távoztunk. A talajszint feletti magasság itt már elégé tekintélyes, ezt igazából onnan gondoltuk, hogy fagypont körüli volt a hőmérséklet és egész jól belátható volt a környék és a messzeségbe egy nagy tó. A létező összes meleg ruhánkat felvettük, annyira fáztunk. A következő három órában csak lefelé haladtunk. Egy fenyőerdőből kiérve egy tábla várt minket, hogy Wallersee tájvédelmi körzet. A Jakobsweg persze keresztülmegy rajta, követve a tó északi partját. A parton megláttunk egy éttermet, gondoltuk bemegyünk, de még nem volt szezon, így természetesen zárva volt, de a tulaj nagyon megörült nekünk és beinvitált. Épp munka közben volt, díszítette az épületet. Gyanús volt a sok Caminos kép és fotó a falon. Persze hamar kiderült, hogy a forma nagy túrázós és majdnem az összes spanyol útvonalat bejárta. Kellemesen elbeszélgettünk vele, majd elköszöntünk, persze kaptunk ajándékba egy kis üdítőt. Kellemes sétáló úton folytatódtak tovább a jelzések. Egy padon pihentünk, amikor egy idősebb nő lépet oda hozzánk és átnyújtott 10 eurót. Nem akartuk elfogadni, de annyira akaratos volt, hogy végül beleegyeztünk. Azt mondta, hogy hosszú az út, nagyobb szükségünk van rá, mint neki. A maradék kilométereket viszonylag hamar letoltuk és egész korán értünk be Eugendorf-ba. A helyi plébánia nyújtott nekünk menedéket természetesen most is ingyen, már egészen megszoktuk, hogy ilyen jó dolgunk van. A város nagyon aranyos volt, körbejártuk párszor. A pap is végtelenül kedves volt, még főzött is nekünk vacsorát lefekvés előtt.
