A kis csapat együtt indult neki a mai napnak, jókedvűen másztuk meg az előttünk álló hegyet, melynek a csúcsán átléptünk Galicia-ba a Porta de Canda-nál. Természetesen nem marathatott el egy határkővel való fogózkodás, bizonyítván, hogy már tényleg itt vagyok. Egy újabb szakasz lezárult, innen nagyon remélem sokkal jobb idő lesz, mint eddig. Igazából ez már látható volt, mivel felhők voltak az égen és az erdőségekben nem igen emelkedett harminc fok fölé a hőmérséklet. A nap első felében mindenki mesélt az eddigi útjáról és kiderült, hogy mindenki hasonló cipőben volt, mint én, napokig voltak egyedül és nem nagyon találkoztak más zarándokokkal. Valószínűleg pár nap eltéréssel mentünk egymás előtt, illetve mögött, ez volt az egyetlen magyarázat, de most már mindegy is, az a lényeg, hogy együtt vagyunk és úgy néz ki egészen a célig ez nem fog változni. Nagyon egy hullámhosszon volt mindenki, bár a közös nyelv többnyire spanyol volt, mivel nagyon alapszintű angollal rendelkezett mindenki, az olaszok meg ugye nagyjából értik a spanyolt. Egyedül Silvia beszélt jól, úgyhogy, ha bármi gond volt öt kértük fel a tolmács szerepre. Galicia megmutatta szeszélyes arcát az egyik völgyben, amin keresztül vonultunk, pár percig esett, majd megint hét ágra sütött a nap. Ezt leszámítva laza nap volt, kora délután már a szálláson voltunk, nem is bántam, hogy a korábbi pár erős nap után most egy könnyebb következett. Rögtön az első dolgunk a helyi bolt meglátogatása élelmiszer beszerzés céljából és az esti iszogatáshoz elegendő bor megvétele lett. Az öreg Japán Joshida is megjelent délután, igaz ő már előttünk itt volt, de lepihent korábban és a hangzavarra ébredt fel. Slusszpoén, hogy estefelé Gábor is beesett, majd csatlakozott a kis újdonsült csapatomhoz. Annyira nagyon jól jöttek ki a dolgok, átbeszéltük, és mindenki egyetértett abban, hogy a sok szenvedés és magány után ez volt a jutalom, hogy így sokan összetalálkozunk és együtt fogjuk folytatni az utat.
