Hunorral úgy döntöttünk, hogy ma kicsit a saját tempónkban megyünk ezért lehagytuk a többieket, ennek több oka is volt, egy részről így biztosan lesz szállás, mert korábban odaérünk, a másik, hogy megint lógott az eső lába, amiből már nagyon elegünk volt és így talán megússzuk. Szépen haladtunk, beszélgettünk, amíg össze nem futottunk Zsolttal a svájci magyarral, innentől hárman ugyanolyan sebességgel. A terep nem okozott nagy meglepetést, hisz már negyedik alakalommal teszem meg ezt a távot. Ebédidőre értünk Ponte Olveira-ba, ahol egy nyolc férőhelyes donativos szállást foglaltunk le a csapatnak, ugyanis már csak ennyien vagyunk. Nagyon hűvös volt a mai nap, első dolgunk az volt, hogy a fűtést bekapcsoltuk és maximumra állítottuk. A bárban a találkozás örömére elfogyasztottunk egy felest, majd egy hatalmas Tortilla szendvicset ettünk, amíg meg nem érkeztek a többiek. Elvileg holnap elérjük a világ és egyben a közös út végét, ahol mindenki tervez pár napot eltölteni és rendesen megünnepelni a megérkezést. Konkrét terv nincs ez illetően, de majd spontán összehozunk valamit. Este megint óriási felhőszakadás volt, de ezen már szerintem senki nem lepődött meg, azon viszont igen, hogy levágta a biztosítékokat egy villám és a fűtés híján piszok hideg lett pillanatok alatt.
"Life begins at the end of your comfort zone"
