Éjszaka újabb csapás ért engem, ez pedig kismillió szúnyog formájában jelentkezett, emiatt két órát se tudtam rendesen aludni, pedig próbálkoztam mindennel. Hálózsákba is belebújtam, de mintha szaunába lettem volna, annyira meleg volt, hogy izzadtam és úgyse tudtam elaludni. Hajnalban már felkelt mindenki, persze ugyanilyen problémákkal küzdött az egész csapat, úgy hogy amint lehetett elindultunk. A nap folyamán azzal orvosoltuk a kialvatlanságot, hogy minden utunkba kerülő bárban legurítottunk egy-egy felest. Jobban nem lettünk tőle, de legalább jobb lett a kedvünk és a hangulatunk. Megszületett a hét szamuráj új neve, pihentségünkből ez pattant ki, de végül is egész találóak lettek. Lett két toxic-samurai Raffael és David személyében, mert ők általában cigiznek és isznak, lett egy music-samurai Silvia-ból, aki ugye zenél, barbie-samurai Cristina-ból, mert ő a barbi babánk, funny-samurai Slavio-ból, mert ugye megállás nélkül poénkodik és silent-samurai Gáborból, mert általában csendben van. Jómagam hosszas töprengés után a mountain-samurai nevet kaptam, mert gyorsan megyek fel a hegyre. A lengyel csapattal is összefutottunk megint, de ők egyenlőre még nem kaptak művésznevet, viszont remek itinerük volt, aminek köszönhetően kis kitérővel meglátogattunk egy hatalmas Dia áruházat, ahol összevásároltunk mindenfélét az esti bulihoz, ugyanis annyira nem aludtuk ki magunkat, hogy ezt meg kell ünnepelni. Négy üveg boron kívül a két spanyol szamuráj szerzett valahonnan házipálinka-féleséget, igaz ez nem ér a jó magyar pálinkák nyomába, de legalább erős. Rengetegen voltak a szálláson, meg merném kockáztatni, hogy ötvennél is több ember, volt is hangoskodás sokáig, végül ránk is szóltak, hogy halkabban, mert páran aludnának. Megettünk és megittunk mindent, majd a naplemente után lassan elténfergett mindenki az ágyikójába.
