Ébredés után kicsit nyújtottam a lábam, mert a térdem a sok pihenés ellenére se lett jobb, de nem hagyom, hogy elvegye a kedvemet az úttól. Érzem, hogy itt kell lennem és ezt kell csinálnom. Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy kis próbatétel. Az is próbatétel, hogy minden nap esik ez a fránya eső. A sok mély gondolat után indultunk neki a mai távnak, persze ezek a gondolatok végig kisérték a mai napomat. Az út ma nem volt annyira vészes. A szokásos sáros erdei utak mellett volt egy nagy fennsík is, amin rengeteg tehén legelt. Szegények lehet, hogy napok óta itt áznak és tömik a fejüket. Mi bezzeg egésznap sétálunk, ázunk és tömjük a fejünket. Pár kis falú, városka és folyó tarkította a monoton sétánkat. Ma se terveztünk sokat menni, amint majd találunk valami szállás félét, beköszönünk és jól ottmaradunk. Kora délután megláttuk egy hatalmas kolostort, ami biztosan szívesen lát majd minket. Természetesen a sejtésünk beigazolódott és tárt karokkal vártak a helyi egyház képviselői. Szokásos teljes ellátást kaptuk vacsorával. Hihetetlen, hogy így lehet caminozni Ausztriába. Este naplóírás közben láttam meg, illetve számoltam ki, hogy a holnapi nap folyamán át fogjuk lépni a bűvös ezredik kilométerünket.
