Friss rántotta illatra ébredtünk. Frissen mosott ruháink összehajtogatva vártak minket. Búcsúzáskor még meg is sírattak minket, nagyon megható volt. Bárki mesélne hasonló történetet, lehet nem hinném el, hogy így befogad egy család egy másik országból jött vadidegeneket. Hihetetlen. Az eső ma szerencsére nem esett, de az túlzás is lett volna, mivel nagyon erős kaptatók voltak. A tért fixálóm nagyon jól működött, szinte nem is éreztem semmi fájdalmat. Az egyik hegy tetején volt egy pár házból, templomból és egy nagy étteremből álló falu, ahol éppen egy szülinapi bulit tartottak. Gondoltuk beugrunk pecsétet kérni, amikor az ünneplő tömeg odalépett hozzánk és nagyon megcsodáltak minket, majd az ünnepelt lány apja kissé pityókás fejjel pohárköszöntőt mondott ránk, majd meghívott minket. Konkrétan azt mondta bármit fogyaszthatunk az étlapról és igyunk a lánya egészségére. Nem mondtunk nemet. Nagy adag rántott húst ettünk körettel és salátával, ami őszintén bevallva nagyon jól esett, mivel jó ideje nem ettünk főtt kaját. A slusszpoén, hogy pecsétet is kaptunk. Elbúcsúztunk az ünneplő tömegtől, majd elindultunk lefelé a hegyről. Délután egy újabb hegyet másztunk meg, amíg be nem értünk Grins-be, ahol a templom zárva volt és a pap is fel volt szívodva. Nem nagyon akartunk tovább sétálni, mert a nehéz terep miatt rendesen elfáradtunk. Meglepő módon itt is megszólított minket egy férfi, aki miután megtudta, nincs konkrét tervünk alvásra, meginvitált minket a házába. Az idő éppen eléggé le is hűlt itt a hegyek között, erős szél is volt, nagyon kellemetlen lett volna valahol a szabadban aludni. Viszonylag fiatal pár volt, de volt három pici gyerekük, akik az apjukkal zenéltek és szinte komplett műsort adtak elő nekünk. Nagyon jól szórakoztunk. Itt is kaptunk finom vacsorát, ágyat és szeretetet, annyira jól éreztük magunkat, hogy szinte el se tudtunk aludni.
