Annak ellenére, hogy nagyon korán keltünk, csak kilenc óra után indultunk el Santiago-ból, ugyanis sok apró dolog összejött, ami miatt mindig minden kicsit megcsúszott. Lekéstük a buszt, kényelmes reggeli, több helyen kávé, elfelejtett, illetve otthagyott felszerelések, amiért visszamentünk, szóval hosszú a lista. Miután elindultunk és rendesen kiléptem, hogy utolérjem Ágit, aki a fájós térde miatt lassan halad, de el tudott indulni nagyon korán. Rengeteg embert hagytam le, szerintem simán elértem az öt kilométeres átlagsebességet, de ennek ellenére is csak Negreira előtt a kőhídnál értem utol. Megebédeltünk, majd a besétáltunk a városba, ahol szembesültünk az általános problémával, miszerint a municipal teljesen tele van, így marad a privát szállás keresés. Az egyikben volt hely rendesen, le is foglaltuk a többieknek a helyet, igaz ezt nem teljesen lehet, de lebeszéltem, hogy amint kezd tele lenni, kifizetem mindenkinek az ágyát, így akkor teljes a foglalás. Szerencsére erre nem került sor, mert sok hely volt és nagyjából másfél óra múlva beestek az éhes szamurájok. Sok új ismerősünk lett, lehet még csatlakoznak is páran hozzánk, szamurájokból sosincsen elég. Bevásároltunk és egy hatalmasat vacsoráztunk, részemről alig bírtam megmozdulni, próbálok mérsékletesen élni, de a ma este ez nagyon nem jött össze, annyira sok finomság volt az asztalon. Éjszaka kettő óráig tartott a nevetgélés, pedig viszonylag korán akartunk indulni reggel, szóval lehet nem fog a tervek szerint alakulni a dolog.
