Sokat nem aludtam, annyira azért nem kényelmes a reptéri pad. Hajnalodott amikor kipattantam és meglátogattam a mellékhelyiséget, majd komásan elfogyasztottam a maradék ennivalómat. Mivel nem szándékozom plusz költségekbe bonyolódni, ezért magamra vettem minden ruhát és a maradék időben azzal ügyködtem, hogy a lehető legkisebbre húztam össze a hetven literes zsákom. A végeredmény egészen elképesztő lett, mondjuk ettől még simán lehet hogy nem engedik fel kézipoggyászként velem a gépre. A botomat sajnos el kellett dobni, azt nem akarták sehogy se felengedni, viszont a zsákkal nem foglalkoztak, mekkora szerencse. Aki mer az nyer ugye. A repülő út sima volt, tizenegyre le is szálltam Barcelona-ban. Szereztem egy várostérképet, mivel este hét órakor van találkozom Ramon-nal a város másik oldalán, szóval van kicsit több, mint hét órám nézzelödni. Vettem egy két napos turista jegyet, ezzel bármivel bárhova eljuthatok a városban. Plaza Espana és egyéb nagy terek meglátogatása után végigsétáltam a híres La Rambla-n, ami az egyik leghíresebb sétáló utca a városban. Délután a kikötőknél bóklásztam és utcazenészeket hallgattam. Sagrada Familia nem volt messze a találkozóhelytől, így azt hagytam a városnézés legvégére, készítettem rengeteg fotót. Végül kis késéssel, de Ramon is megérkezett. A lakásán lefürödtem, kimostam a ruháimat és megvacsoráztunk, közben felvázolta az esti tervet, miszerint egy házibuliba vagyunk hivatalosak. Ruhám nem nagyon volt, de zarándokként szerintem mindenki elnézi ezt nekem. A házibuli fantasztikus hangulatú volt, volt töménytelen alkohol és sütemények és persze a baráti kör is kifogástalan. Kicsit caminos hangulatom volt, mivel a spanyol barátomon kívül mindenki más nemzetiségű volt, így nem volt nehéz elvegyülni és persze angolul társalogni. Kicsit már ködösek az emlékeim, de az biztos, hogy éjszaka még elmentünk egy latin szórakozóhelyre, ahol hajnalig táncoltunk és ittunk. Nagyon jól éreztem magam, újabb csodás emberkéket ismerhettem meg és kicsit a Barcelona éjszakai életébe is belepillanthattam.
"Life begins at the end of your comfort zone"
