Ragyogó napsütésre ébredtünk, szinte csalogatott az időjárás. Hamar össze is kapartuk magunkat és a reggeli elfogyasztása után rá is léptünk az útra, ami az ismeretlenbe visz. Sok falucskán mentünk keresztül, de azt leszámítva, hogy meghívtak minket egy kis sütire, nem történt semmi különleges. A bal térdem már nem fájt, de a jobb annál inkább, ezért átraktam a térdfixálót, hátha segít a másikon is. A hőmérséklet is nagyon felment a nap folyamán, hisz már mindjárt hivatalosan is itt a nyár. Pár idős ember kérdezősködött, majd Buen Camino-t kívánva engedtek tovább minket. Jó érzés, hogy azért néha lehet találkozni pár emberrel aki képben van. Feldkrich viszonylag nagyobbacska város és természetesen egy dombra épült, amire fel kellett mászni. Megtaláltuk a Kapuciner zárdát is, ahova elvileg azt a levelet kellett hoznunk, amit még Lambach-ba kaptunk. A pap akinek címezve volt, nagyon megörült nekünk és egyből intézet nekünk szobát az épület egyik szegletében. Konkrétan vacsora nem volt, de délután folyamán volt egy rendezvény és nagyon sok sütemény és üdítő maradt meg, amit felajánlottak nekünk, hogy fogyasszunk annyit, ami belénk fér. Rendesen teletömtünk a bendőnket. Este még egy térképet is tudtam tanulmányozni, amiből kiszámoltam, hogy ez volt az utolsó napunk Ausztriában és elvileg holnap már Svájc földjét tapossuk.
