46. Santiago - Budapest (1275) Augusztus 11.

2015.12.31 22:28

Az éjszaka folyamán belebotlottam egy amerikai srácba, aki szintén nem tudott aludni, szóval hajnalig lett társaságom, legalább nem unatkoztam. Három órát sikerült aludnom hajnalban, nem volt sok, de mivel már nem sétálok sokat, így nem nagy probléma. Ébredés után reggeliztünk majd elsétáltunk a kapuig, ahonnan majd a gépünk indul. A gép nyolc órakor szállt fel és körülbelül egy órával később már landoltunk a Madrid-ban, itt el kellett töltenünk négy és fél órát a következő gépig, amivel végérvényesen hazajutunk Magyarországra. Letelepedtünk egy padra, ebédeltünk, és átbeszéltük, az elmúlt hetek eseményeit. Sok tanulságot vontam le, megannyi új élmény ért, úgy érzem rendesen kitoltam a teljesítőképességem határait. Megtettem több mint ezer-kétszáz kilométert nagy viszontagságok közepette, fogytam pár kilót, de betekintést kaptam Andalúziába és Extremadurába és persze megtapasztaltam, hogy milyen negyvenhat fokban túrázni. A maga nevében ez egy nagyon különleges út, nagyon szélsőséges, össze sem lehet hasonlítani más utakkal, persze lehet azért látom ezt így, mert a legnagyobb hőségben vágtam neki, mindenesetre más utakon eddig egyszer sem fordult meg a fejembe, hogy feladjam, de itt többször is. Roppant büszke vagyok magamra, hogy végigmentem, persze ez nem egy teljesítményként kell megítélni, de annyi megpróbáltatás után van egy kevés ilyen jellegű érzés is bennem. Alázatot és tiszteletet is tanultam és rengeteg hasznos dolgot magammal kapcsolatosan, gondolok itt mind funkcionális, mind szellemi dolgokra, amiknek nagy hasznát vehetem a jövőben. Minden camino építi az ember jellemét és úgy gondolom minden út más és mást ad nekünk, amitől jobbá válunk. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a hetedig szamurájként együtt mehettem csodálatos emberekkel egy csapatban, sőt még együtt is értük el a célunkat. Az már csak egy slusszpoén, hogy Ágival egy gépre sikerült jegyet szerezni hazafelé, igaz messze ültünk egymástól, de ne legyünk telhetetlenek. A repülő végül négy óra körül landolt Budapesten, ahol már vártak a szüleim, hogy hazajutassanak, utólag is nagyon köszönöm nekik. A kocsiban meséltem pár dolgot az útról, de persze teljes képet ők is csak akkor fognak kapni, ha majd elolvassák a naplómat.