Átvészeltük az éjszakát egyben, senki nem akarta ránk törni az ajtót és a hangok is lehalkultak hajnal felé. Hét órakor feltűnés nélkül a lehető leggyorsabban elhagytuk a hostelt és a buszpályaudvarra mentünk, ahol bár láttuk egy reklámtáblán, hogy van egy kifejezetten Pireneusokhoz tartó busz járat egy euróért, de nem hittük el addig, amíg meg nem érkezett és a sofőr el nem kérte az eurót. Meglepő dolog, de több mint két órát utaztunk a busszal egy euróért egészen Banyuls-sur-Mer-ig, ez afféle helyi járat, ami sok-sok túrázót juttat el a környéken a hegyekig. A város egy tipikus nyaralós kisváros, kikötőkkel, hotelekkel és sok vendéglátóegységgel és persze turistairodával, ami a mai napon pechünkre zárva volt. Nem csüggedtünk, körbenéztünk a környéken. Kisvártatva megpillantottunk egy nagy díszes táblát, amin a GR10 felirat ragyogott és a közeli falon a követendő piros fehér jelzés. Most már tudtuk merre kell majd menni, viszont még nem voltunk felkészülve, mert szinte semennyi élelmiszer nem volt nálunk. A közeli boltban bevásároltunk rendesen vízzel és körülbelül háromnapi élelemmel, nehogy baj legyen. Több éve vártunk már erre a pillanatra, de végre elérkezett az idő, hogy nekiindulhatunk a Pireneusoknak. A kezdeti széles mosoly hamar kisebb mosollyá alakult, amint szembesültünk azzal a ténnyel, hogy több mint két kilométer emelkedés van az első állomásig és a terep se mondható könnyűnek, sokszor negyven foknál is meredekebb kaptatók voltak. A terepen kívül a tűző nap és a párás meleg is nehezítette a dolgunk, többször megálltunk pihenni és le is égtünk egy picit. Mondhatom remek kis első napos élményekben volt részünk. Ami kárpótolt bennünket az a hihetetlen kilátás minden irányba, nagyon messze ellátunk, a hegyvonulatok terültek el előttünk és a végtelennek tűnő tenger mögöttünk. A csúcs környékén volt egy menedékház, de érthetetlen okból egy hatalmas lakattal volt lezárva, így bemenni nem tudtunk. A nagy probléma csak az volt, hogy elfogyott a vizünk és anélkül kellemetlen estének nézünk elébe. Továbbhaladva végül találtunk egy állatitatót, aminek a vizét meg tudtuk szűrni Valentin speciális vízszűrős eszközével. Nem messze ettől a ponttól egy kis tisztást is találtunk, ami tökéletes lesz a sátrak számára, amiket hamar fel is állítottunk, majd egy hatalmas vacsorázást rendeztünk. Sötétedés után nagyon hamar lehűlt az idő, ezért takarodott fújtunk viszonylag korán, amit nem is bántam, mert legalább kipihenjük a tegnapi napot is.
