A tegnapi fárasztó napot kipihentünk rendesen, viszonylag későn keltünk és épp a reggelinket fogyasztottuk, amikor Valentinnak érkezett egy hívása, hogy munka miatt minél előbb vissza kéne térnie. Nagyon tetszett a hely, maradtunk is volna, de nem volt mit tenni, ha mennie kell, hát mennie kell. Egyedül biztosan nem folytatom az utat, mert felelőtlenség, ezért úgy határoztunk, hogy félbehagyjuk és jövőre innen folytatjuk. A kellő tapasztalat összejött, még funkcionálisabb felszereléssel és inkább a nyár végi vagy ősz eleji hónapokban térünk vissza. A fő utcára leérve első dolgunk volt a vonatpályaudvar meglátogatása, de sztrájk miatt zárva volt. Ugyan így jártunk a buszpályaudvaron is, kicsit kilátástalan lett a helyzet. A helyi iskolában megtudtuk, hogy a legközelebbi nagyváros több mint kétszáz kilométerre lévő Toulouse, de gyakorlatilag az egyetlen megoldás perpillanat az a stoppolás. Kértem egy papírt és ráírtuk a város nevét, majd kiálltunk az város szélére az út mellé, hátha felvesz miket valaki. Nagyjából egy óra múlva jöttek is a megmentőink egy anyuka és lánya személyében, akik pont oda tartottak, ahová mi is el szerettünk volna jutni. Délre a városban voltunk, kicsit körbenéztünk, majd a buszállomáson vettem egy jegyet Bayonne-ba. A busz délután négy órakor indult, de Valentin nem járt ilyen jól, neki csak másnap reggelre lett jegy, így kénytelen volt egy olcsóbb hotelben kibérelni egy szobát éjszakára. Elkísért a buszig, elbúcsúztunk, de még utoljára megbeszéltük, hogy jövőre ugyanitt. A buszon sokat agyaltam, végül arra jutottam, hogy visszatérek a kezdetekhez, vagyis sétálok picit Pamplona-ig, majd elérek valahogyan Leon-ba és onnan indulok meg északnak a San Salvador úton. Jó öt órás buszozás után elértem Bayonne-t, de a kisvasút ami St. Jean-ba vitt volna tovább, az se járt a sztrájk miatt és a legközelebbi lehetőség holnap reggel egy busz. Nem volt mit tenni, keresnem kellett egy szállást éjszakára, de csak nagyon drága megoldásokat találtam első körben, végül kaptam egy tippet, miszerint egy kocsma felett van pát kiadó szoba. Odamentem, összeismerkedtem egy német zarándok párral, akik ugyanazzal a busszal mennek holnap, valamint a nagyon jó fej kocsma tulajdonossal, aki a nem működő internet miatt meghívott pár felesre. A szoba nem volt éppen luxus kategória, de nekem tökéletesen megfelelt, pláne így négy-öt feles után. Felmentem, letusoltam és bedőltem az ágyikóba. Holnap, ha minden jól alakul visszatérek negyedszerre St. Jean pied de Port-ba.
"Life begins at the end of your comfort zone"
