Zavartalan éjszaka volt, teljesen kipihenten keltünk fel, bár kicsit féltünk tőle, hogy a sátrak a hajnali pára miatt nedvesek lesznek, de egyáltalán nem voltak azok. Összecsomagoltuk a sátrakat, gyorsan elfogyasztottuk a reggelit, majd tovább álltunk mintha semmi nem történt volna. Az út csak részben követte a tó partvonalat, mert sokszor letért róla és nagy kerülőket irt volna le, ha végig követjük, de nem tettük és körülbelül 3-4 kilométert spóroltunk. Menet közben egyeztettem Tündével, akiről azt kell tudni, hogy két éve végigcsinálta egyedül ezt az utat és nagyon sok hasznos tippet kaptam tőle, valamint felajánlotta, hogy aludhatunk nála Coppet-ben. Délutánra persze újabb felhőszakadás volt, de még időben beértünk egy nagy sör sátor alá és ezzel elkerültük a nagyját. Az egészbe az a poén, hogy Nyon-ba voltunk, ahol elvileg Tünde dolgozik és hát persze, hogy pont ott volt a munkahelye 100 méterre tőlünk. Szünetben kijött és nagyon megörült nekünk, természetesen mi is neki, csevegtünk majd elmesélte, hogy 18 óráig dolgozik, de nyugodtan induljunk el a lakásához, mert az még nyolc kilométer és nagy eséllyel egyszerre fogunk odaérni. Az eső csak nem akart elállni, sok értelme nem lett volna tovább várni, ezért felfújtuk a pofánkat és hihetetlen sebességgel útnak indultunk. Annyira gyorsan mentünk, hogy az eső nem is tudott ránk esni, na persze kissé túloztam, de mindenesetre nem érdekelt minket. Száguldozó kocsik mellett az út szélén haladva rövidítettünk Tünde tippje miatt, mert a rendes út legalább duplája lett volna és őszintén szakadó esőben nem lett volna sok kedvünk hozzá. Másfél óra múlva egyben megérkeztünk hozzá, az eső persze picit sem enyhült, emiatt, mint az ázott kutyusok vágódtunk be a házba. Tegnapi nomád sátras este után jól esett letusolni és asztalnál enni. Éjszakába nyúlóan beszélgettünk, majd Tünde felajánlotta, hogy itt is eltölthetünk pár pihenő napot, ha szeretnénk! Hmmm…
