Hajnalba keltünk a zarándokok nagy részével és még szinte sötétben indultunk neki a mai szakasznak. Cizur Menor felé haladva anyum észrevette, hogy kicsit fáj a térde, nem vészesen, de mindenesetre kellemetlen így a séta, pláne felfelé a dombokon, sőt az Alto de Pedrón, ahol a híres lemez zarándokok vannak további négyszáz métert jelentett felfelé. Az emelkedő vége felé már átvettem anyum táskáját, így felértünk egy darabban. A hegy tetején nagyon erős szél volt, ezért nem is időztünk sokat, készítettünk pár képet és indultunk is lefelé a hegy másik oldalánál. Találkoztunk egy német nővel, aki egy kétkerekű kocsit húzott maga után, azon volt minden felszerelése, valamint két kutyus sétált vele. Nagyon aranyosak voltak, az egyik cipelte a polifoamokat, a másik hátára meg egy pici napkollektor volt szerelve, ez utóbbit segítettem megszerelni neki, mert valami kábel hiányzott. A terep eléggé kavicsos és meredek lefelé, ami nem kíméli a térdeket, sok ember nagyon lassan halad ezen a szakaszon. Olyannyira, hogy meg is álltunk a következő településen, bevágódtunk az első albergue-be, amit találtunk, kicsit rápihentünk erre a napra, hagyjuk magunkat regenerálódni és majd holnap behozzuk a lemaradást.
"Life begins at the end of your comfort zone"
