Reggel nagyjából frissen ébredtem, kimentem és a többiekkel egy nagyot reggeliztem. Sok ételünk volt, Tünde is elhalmozott minket, meg Melinda is rengeteg kaját vett nekünk , szinte teljesen tele lett a táskánk, amit persze a súlyában is éreztünk. Tegnap esti beszélgetésünkkor leírt nekem Tünde egy kis francia segéd szöveget, amiben arról van szó, hogy kik és honnan jöttünk és merre felé tartunk és hogy ha lehetőség van aludni valahol, azt nagyon megköszönnénk, ezt persze választékosabban írta le. El is neveztem mágikus papírnak és a táskám felső zsebébe helyeztem el, hogy kéznél legyen. Valamint kaptam a térdemre egy nagyon jó tippet! A trükk dió és citrom, állítólag ezektől a térd ízületek teljesen rendbe jönnek, hát elhatároztam, hogy első dolgom lesz ezeket beszerezni. Ideje indulni! Hármasban elmentünk a vasútállomásra, ahol egy közös fotó elkészítése után elbúcsúztunk és part melletti bicikli úton elkezdtük a mai etapot Genf felé. Pár óra alatt beértünk a városba. Hatalmas nyüzsgő nagyváros, ahol a világcégek székhelyén kívül drága hotelek és még drágább luxusautók vannak mindenfelé. Melindáékkal összefutottunk még egyszer a parton egy rendezvényen, zongora koncert keretében ettünk, ittunk. Kora délután kaptunk tőlük egy kis idegenvezetős városnézést, majd a megmaradt utolsó frankjainkat elfagyiztuk. A határhoz érve még utoljára visszanéztünk és megcsodáltuk Svájc hatalmas hegyeit és fővárosát. Most már Franciaországban vagyunk, ahogyan a jelzőtáblák is mutatják, innen új történet kezdődik. A táj lényegében annyit változott, hogy sűrűbb és vadabb a táj, hosszú kilométereken át semmi épület és nincsenek annyira élére állítva a dolgok. Bizonytalanságot éreztem. Eddig három országon át, hamar megszoktuk a körülményeket és minden a helyén volt, de most itt először érzek teljes bizonytalanságot. Kezdet sötétedni, amikor találtuk egy campinget 10 euroért, amit kissé sokalltunk ezért inkább tovább álltunk a következő kis faluba. St. Blaise névre hallgató falucska határában egy kosárlabda pálya mellett állítottuk fel a sátrakat még pont időben mert erős szél támadt és az eső is csöpögni kezdett. Az autóút se volt messze, sőt a közvilágítástól is simán látszódtak a sátrak, szóval tuti látták páran, hogy két szerencsétlen zarándok sátorban próbál elaludni. Remélhetőleg ez senkit nem fog zavarni az éjszaka folyamán annyira, hogy minket is megzavarjon.
