Felkelő nap első sugaraival egy időben leselkedtem neki a mai napi közel negyven kilométeres szakasznak. Kezdetben sokat kellett ereszkedni egy völgyben, amit nagyon élveztem, pláne, hogy nagyon fimon volt az időjárás. Egy felhő sem volt az égen, de nem volt annyira meleg sem. A völgy aljában sűrű erdő mellett vitt az út magas aljnövényzetben, legalább két méteresek voltak és az egész ösvényt takarták. Botommal próbáltam utat vágni, de volt egy fura növény, ami mozgás hatására elkezdett valamilyen port eregetni, ami kaparta a torkom, sőt allergiás tüneteket is okozott a karomon. Óvatosan próbáltam haladni, de nagyon benőtte a kijelölt utat. Erősen vakarózva mentem tovább, az izzadság miatt teljesen rám ragadt, sőt már a táskámat és a ruhámat is belepte vastagon ez a por. Nagy nehezen kiértem erről a részről és egy kis pataknál megmosakodtam. Megkönnyebbült a bőröm, de még vörös volt, abban bíztam, hogy nem mérgező vagy okoz további kellemetlenségeket. Ezen rágódtam, amikor a lábam mosása közben felfigyeltem egy kullancsra. Gyorsan lepöcköltem, majd átvizsgáltam a lábam és további öt kullancsot vettem észre, nagy szerencse, hogy nem rég mászhattak rám, így még nem fúrták be magukat. Volt a környéken sok alternatív út, de a mai nap tanulságai után én inkább a hosszabb és a kevésbé biztonságos autóút melletti jelzéseket követtem. A másik felvitt volna egy hegyre és valószínűleg újabb sűrű növényes erdei útra, de semmi kedvem nem volt kullancsokat vadászni magamon a nap hátralévő részében, így is volt látnivaló bőven, magas hegyek körben és köztük kis aranyos falucskák. Kora délután beérkeztem Pola de Lena-ba, modern kisváros, itt végre feltöltöttem a készleteimet és megebédeltem. Az út innen egészen Mieres-ig teljesen lapos aszfalt, kezdetben még ipari terület, majd átalakul egy kerékpárúttá és a Caudal nevű folyót követi egészen a városig. A környék nagyon szép, mondhatni az eddigi útjaim közül a legváltozatosabb, minden kilométeren van valami érdekesség vagy látnivaló. Varázslatos környék, mindenkinek csak ajánlani tudom. A nap végére beértem a városba, keresztül sétáltam rajta, egy spanyol öreg zarándokot követve, majd bejelentkeztünk a helyi albergue-be. Rajtunk kívül még három spanyol fickó volt, de sajnos senki nem beszélt angolul, így nem sokat tudtam velük kommunikálni. Ovideo mindössze húsz kilométer innen, nagyon laza nap lesz a holnapi, nem is vásároltam ma semmit, ne kelljen cipelni, majd a nagyvárosban bepótlom és felkészülök a Camino Primitivo-ra.
"Life begins at the end of your comfort zone"
