62. St. Blaise – Designy 29km (1604) Június 7.

2014.10.24 09:38

Újabb zavartalan éjszakát tudhatunk le, hajnali kelés nagyon simán ment, a sátor is száraz volt. Hét óra magasságában már egy völgyben szedtük a lábainkat élelmet keresve és abban bízva, hogy hamarosan elérünk egy nagyobb települést ahol bolt is van. Belebotoltunk két német nőbe, akik tíz napja sétálnak és csak nemrég csatlakoztak be a Le-Puy felé tartó útvonalba. Kellemes társságunk volt a következő pár órában, együtt sétáltunk, ettünk és csúsztunk másztunk a sáros terepen. A hőmérséklet egyre csak növekedett, délutánra már 33 fokot is elérte, úgy látszik végre itt van végre a nyár. Az egyik faluban, ahol a németek szállása is volt, megálltunk egy picit pihenni velük, mert meg kellett várni, hogy kinyisson a motel. Miután a kulcsot megkapták nem hogy megengedték nekünk, de szinte kérték, hogy a zuhanyzót használhassuk, aminek mi roppant módon megörültünk, remélem nem a szagunk volt az oka. Letisztálkodtunk, elköszöntünk, majd a napi maradék 8 kilométernek is neki leselkedtünk. Egyszerű szakasz volt, szinte teljesen sík volt a terep a városig, ahol éppen nagy tömeg özönlőt ki a templomból éppen mikor oda értünk. Körbeálltak minket és franciául kérdezgettek minket, mi persze nem értettünk semmit, de nagyon ügyesen bólogattunk, amíg eszembe nem jutott a kis mágikus iromány, ami ott lapul a táskámba. Nem haboztam előkaptam és odaadtam a körülöttünk lévő embereknek, akik hosszasan megtanulmányozták, majd mutatták, hogy tartsunk velük. Nagyon aranyos volt mindenki, egy idősebb pár megvendégelt minket háromfogásos vacsorával, még a pap is eljött üdvözölni minket, na persze az egész vacsorát úgy kell elképzelni, hogy kézzel-lábbal mutogatva kommunikáltunk. Pár óra múlva egy fiatalabb nő jelent meg, akiről kiderült, hogy Amerikában élt pár évig és ő az egyetlen az egész környéken, aki tud angolul. Na, több se kellett, sok mindent tisztáztunk és végre mindenki mindenkit kezdet megérteni a tolmácsnak hála. Estére persze meghívott minket a nő a házába és megkaptuk a földszinti kifogástalan vendégszobát. Amennyire féltünk az új országtól, annyira alakult minden jól, na persze számolhattunk volna vele, hiszen ez a CAMINO!