Mély alvásból ébredtem, körbenéztem, de már mindenki eltűnt a szobából. Ideális ez nekem, mikor egyedül vagyok, nem kell várni senkire, ennyim a fürdő és a konyha is. Mivel a mai táv nem sok és senki nem jött takarítani még nyolc órakor sem, ezért nagyon lassan és nyugodtan készülődtem. Az első pár órában autóúton, majd pár ősvényt követve kisebb-nagyobb erdőségeken keresztül haladtam, több kis falucskát érintve. A völgyből kiérve megpihentem egy padon, amikor egy öreg spanyol fickó jelent meg és nagyban elkezdett mesélni valamit, persze spanyolul, így nem sokat értettem belőle. Miután tisztáztuk a dolgokat, hogy nem beszélünk nagyon közös nyelvet, de mivel én is értek pár szót spanyolul, meg ő is ismer párat angolul, így egész kellemesen el tudtunk kommunikálni. Kiderült, hogy történelem és földrajz szakos tanár, így mindent tud a környékről és ezt igyekezett nekem is átadni. Nagyon rendes volt, egészen Oviedo-ig együtt mentünk, még ott is megmutatta, merre van az albergue és a turista iroda, valamint a katedrális, ahol egy közel egy órás nézelődés után megkaptam a Salvadorámat, ami ugyan olyan, mint a Compostella Santiago-ban, csak ez értelemszerűen a San Salvador-ért jár. Megkerestem a katedrális melletti Caminos jelzést is a földön, ami mutatja, hogy holnap merre is kell tovább haladni, készítettem egy fotót is a bakancsommal, elvégre egy újabb utazás veszi kezdetét a holnapi napon. A szállás csak délután három órakor nyitott, ezért egy parkban ebédeltem és időztem egy picit és figyeltem a városi népeket, ahogy jönnek-mennek. Pontban háromkor megjelentem a bejáratnál, majd pár fiatallal együtt, bementünk és a regisztráció után elfoglaltuk a számunkra szimpatikus ágyakat. Itt már voltunk vagy tizenöten, de én főként egy kanadai lánnyal és egy finn sráccal lettem jóba, akikkel együtt is vacsoráztam, ami alatt el is döntöttük, hogy holnap együtt indulunk neki a Primitivo-nak. Örültem, hogy végre nem egyedül kell mennem holnap, kell a változatosság.
"Life begins at the end of your comfort zone"
