Felkelés után újból összefutottunk az étkezőben, megreggeliztünk, majd indulás helyett beültünk egy közeli bárba, ahol kicsit neteztünk és kávéztunk. Csatlakozott hozzánk egy fiatal francia srác is, aki nagyon szeret beszélni. Sietni nem kell senkinek sem, ráérünk elidőzni itt, pláne hogy kiderült, hogy a kanadai leányzónak nincsen sátra, cipője és gógyija sem, mert jó pár hasznos felszerelést eldobált pár napja, mert az egyik éjszaka tudatmódosult állapotban úgy gondolta, hogy már nincs rá szüksége. Aranyosak voltunk és felkerestünk sok üzletet és a fent említett hiányzó dolgokat szépen segítettünk neki beszerezni, igaz ráment az egész délelőtt. Miután teljesen felkészültünk, megebédeltünk, megkerestük a legközelebbi jelzést és nyíl által mutatott irányba elindult ez a korán sem hétköznapi csapat. Hihetetlen lassan haladtunk, sokszor megálltunk, de olyan jó hangulatban voltunk, hogy nem számított, hogy nem haladunk. Az út nem sokat változott a mai táv alatt, mert mindössze tizenpár kilométert sétáltunk, kisebb erdőkön át értünk el végül El Escamplero-ba, ahol is végül meg álltunk, mert nagyon kezdett lógni az eső lába. Az egyetlen helyi kis boltban vettünk alkatrészeket a közös nagy vacsorához, mindenki kivette a részét a munkából, így elégedetten fogyasztottuk el. Holnap a finnországi gyerek hazamegy, mert csak ennyi szabadsága volt, de elmondása szerint jövőre innen fojtottja. Lefekvés előtt nagy sakk party vette kezdetét, de sajnos kikaptam, úgyhogy mentem is aludni, míg a többiek a bajnoki meccset befejezték.
"Life begins at the end of your comfort zone"
