Eső nem esett éjszaka, pihenten másztunk elő a sátorból, meglepetésünkre már vártak minket reggelivel. Megreggeliztünk, feltöltöttük a flakonokat, majd visszaültünk az asztalhoz, ugyanis a tulaj kihozott egy sárga könyvecskét, ami a Le-Puy-ig vezető szakasz összes donativo szálláshelyét tartalmazza, sőt segített kinézni hova is menjünk és ráadásképpen még fel is hívta őket, hogy várjanak minket. A könyvben olyan családok címei szerepelnek, akik fogadnak hetente pár zarándokot, de persze feltétel, hogy be kell jelentkezni, akármikor csak nem lehet beállítani. Felkerekedtünk a közeli magas hegy irányába, ahol annyi szúnyog volt, hogy el is neveztem szúnyog-hegynek. Piszok gyorsan végigrohantunk, mert megállni nem volt ajánlatos, mert kiszívták volna az összes vérünket aztán meghiúsult volna a kis túránk. Délután hamar eltelt, volt egy futó kis zápor, egy kis kisebb domb és városka, amit érintettünk. Les Abrets-be keresgéltük a címet, ahol vártak minket, de nem találtuk, elkezdtem kérdezősködni az utcán és becsöngetni házakba, hátha tud valaki angolul. Szerencsére a harmadik kérdésemre pozitív választ kaptam, sőt tökéletes útbaigazítást is a szálláshelyünkre. A család már várt minket, friss vacsorával és puha ágyneművel. Mielőtt beléptük feltétlenül tisztázni akartuk, hogy nincs nagy költség keretünk, maximum pár euróval tudjuk bővíteni a családi kasszát, de kedvesen legyintettek és beinvitáltak minket az otthonukba.
