A mai nap egész végig a gondolataimmal voltam elfoglalva. Van egy Sci-fi regény ötletem évek óta a fejembe és azt finomítgattam eddig mindennap, de úgy igazából most állt össze. Remekül elszórakoztattam magam, fejemben, mint egy interaktív film úgy áll össze fejezetről fejezetre a történet, lehet majd egyszer meg is írom. Bálinttal nem sokat beszélgetünk Svájc óta, csak elágazáskor és pihenők közben váltunk pár szót, séta közben több méter is volt köztünk, valamikor még több. Jól van ez így, együtt megyünk mégis külön, de tudod, hogy ott a másik, ha baj lenne. A mai nap tartogatott pár érdekességet azért, például volt egy szakasz ahol a folyónál kellett haladni és sok esetben rönkökön kellett egyensúlyozni, persze táskával ez még inkább kihívás. Megúsztuk szárazon a folyó kalandot, de vissza is sírtuk a dolgot, mert a délutáni órákban árnyék nélküli végtelen búzatáblákon vitt az út, a hőmérséklet meg már mindig 35 fok felett van. A szálláshelyünk a térkép alapján a városoktól messze egy farmon volt, de annyira el volt rejtve, meg annyira sok domb volt a környéken, hogy majdnem három óra keresgélés után érkeztünk meg. Kedves idős pár várt minket kutyával, lovakkal, macskákkal és rengeteg tyúkkal, igazi tanyasi hangulat volt. A dolog érdekessége, hogy egy német nő és egy Francia pár is beesett később a vacsorára, amit rendes nemzetközi Caminos hangulatban fogyasztottunk el kézzel-lábbal mutogatva nevetgélve. Még internet is volt, bár a wifi modem nem működött, próbáltam megszakérteni, de annyi más volt minden, francia operációs rendszer meg persze a leírás is teljesen értelmezhetetlen volt számomra, szóval végül feladtam a dolgot, majd biztos hívnak egy szerelőt. Visszatértem az asztalhoz, lehörpintettem a maradék borocskámat, majd a többiekkel együtt eltettük magunkat holnapra.
