Volt pár horkolós ember, de a füldugómban megint nem csalódtam és egészen nyolc óráig aludtam. Mire előmásztam a többiek már nagyban reggeliztek, csatlakoztam én is. Mire végeztünk már csak mi voltunk a szálláson, de mivel ronda esős idő volt nem is akartunk sokat menni, ergo ráérünk elindulni is. Délelőtt volt egy elég komoly veszekedés a két spanyol srác között, ugyanis az egyikük Katalán és ugye ők függetlenedni akarnak Spanyolországtól, nem értettem minden részletet, de nem is rám tartozott. Próbáltam több-kevesebb sikerrel nyugtatgatni őket, végül egy óra csendes durcizás után újból beszélgettek pont úgy, mint a vita előtt. Hihetetlen nagy sár volt ma is, sőt még a kijelölt ősvény is olyan helyen vitt, ami száraz időben se túl száraz, mondanom se kell, hogy úgy néztünk ki a nap végére, mint a disznók. A domborzat nem volt vészes, alig kellett ma hegyekre mászni, de éppen elég volt a sárral megküzdeni. Fél három felé értünk be Campiello-ba. Három szállás közül választhattunk, az egyikben két euróért teljes zarándokmenüt kaptunk, így az volt a nyertes. Ez egy nagyon új épület lehetett, mert teljesen új volt minden és a vendégkönyvben is csak pár lap volt kitöltve, valamint a srácok itinerében nem is említették. Délután folyamán megcsodálhattunk egy speciális vasgolyó dobálós játékot, amit csak ebben a faluban játszanak, de itt szinte mindenki. Tele lett az albergue mind a tizennyolc ágya mire visszaértünk, nem tudom honnan jött ez a sok ismeretlen ember, de ez nem is számított, remek volt a hangulat. Este még legurítottunk pár kör töményet, megjutalmazván az egész napos sárban kuszást, majd szépen egyesével elaludtunk.
"Life begins at the end of your comfort zone"
