Tegnap este egy lengyel párral nagyon összehaverkodtam, a srácok meg két olasz nővel ismerkedtek meg, akikkel már ma, a reggelinél együtt ettünk. Volt még jó pár zarándok, akikkel minden alkalommal egy helyen szálltunk meg, így több nap elteltével mindenkit megismertünk. Olyan volt ez, mint más caminokon, csak itt mindössze két tucat ember haladt együtt. Mindenkinek más volt a sebessége, de még így is elég sokszor összefutottunk napközben, és a szállásokon is sikerült mindig együtt vacsorázni. Ez a társaság már reggel sem indult el egyszerre, Alejandro, Artur és én általában a legutolsók közt távoztunk, ami persze ma se történt másképpen. Délelőtt, miután kikeveredtünk a ködből, megmásztunk egy magas hegyet, ahonnan remek kilátás nyílt az iránytű minden égtája felé. A csúcsról messze elláttunk a távolba, készítettünk is pár remek fotót , majd továbbhaladva észrevettünk egy nagy tavat lent a völgyben. Ereszkedni kezdtünk a túloldalon egészen a hegy tövéhez, ahol egy hatalmas gát volt és a sárga jelzés ezen keresztül vezetett a másik végéhez. Nem volt nehéz kitalálni, hogy utána fel kell majd mászni a túloldalon lévő másik hegyre. Itt is készült pár igen hangulatos kép a gátról és környékéről, de a legjobb mégis az a pillanat volt, amikor megálltunk egy bárban az út szélén, és a napsütötte teraszon elszopogattunk egy kis alkoholt. A tűző napon ez hatványozottan elérte a célját, fokozódott az amúgy is meglévő kiváló hangulat, kicsit nehezen tudtuk magunkat rávenni a továbbindulásra. A szállás árát megtudva viszont elkezdtük kapkodni a lábainkat, hogy a lehető leggyorsabban távolabb kerüljünk innen. Letérve az útról egy sűrű fenyves erdőn vonultunk át, addigra már marhacsorda alakzatban. Többnyire szerpentines kis ösvényeken az autóutat keresztezve haladtunk, de előfordult, hogy az aszfalton is kellett sétálni párszáz métert. Három óra felé már Castro-ban voltunk, ami egy ici-pici falu, összesen talán tíz házból meg egy kis templomból állt. Az egyetlen hely itt egy tizenhárom eurós szállás, de ez tartalmaz reggelit is, úgyhogy nem húztam a számat, pláne, hogy éjszakára nagy esőt mondtak. Holnap nagy nap lesz, elvileg átérünk Galicia-ba és akkor elkezdődik a nagy visszaszámlálás.
"Life begins at the end of your comfort zone"
