Korán keltünk. Gyors reggeli után már kint is voltunk a szabadban és rendületlenül szedtük a lábunkat a harmatos fűben. Úgy látszik, errefelé teljesen normális, hogy sűrű ködben kell megtenni az első tíz kilométert. Utolértünk pár ismerőst és egy elég nagy csapattal együtt közelítettük meg a hegy csúcsát, amit már tegnap délután is megcsodálhattunk az albergue kertjéből. A felhők szintjét már elhagytuk, mindenkit melegített a verőfényes napsütés. Olyan magasan voltunk, hogy a közeli hegyek csúcsai kis szigeteknek tűntek a felhőtengeren. Újabb lejtő következett, majd egy újabb hegy. Talán nem tűnik túl változatosnak, de a látvány valami mesés volt mindennap. Az időjárás kezdett egyre melegebbre fordulni, dél körül már szabályosan égetett a nap és ekkor még igencsak távol voltunk a célállomástól. Pár kisebb falun keresztülhaladva egy domboldalról megláttunk egy nagyobb várost, valószínűsítettük, hogy az lesz Fonsagrada. Addig még sok lehetőségem nyílt, hogy kiéljem pecsétgyűjtő hobbimat. Már a harmadik credencial-om is kezdett tele lenni, ugyanis minden lehetőséget kihasználtam, hogy bővüljön a gyűjteményem, értem ez alatt, hogy minden templomba és turisták által látogatható helyre benéztem. Bő két óra séta várt ránk, mire beértünk a városba. Fél óra keresgélés után találtunk egy fantasztikus helyet, ami az idei év legjobb szállása címet megkapta tőlem. A kifogástalan tisztaság, felszereltség, vendégmarasztaló házi italok és szupergyors internet mellett az is említésre méltó, hogy pontosan a város központjában van. Nem sokan voltunk itt, mert a többiek nagy eséllyel egy korábbi szálláson álltak meg, de így szinte teljesen a miénk volt a hely. Sok videót megnéztem az este folyamán, meg egy kicsit szocializálódtam az ismerőseimmel online, mert már eléggé régen beszélgettem velük, nem szerettem volna, hogy elhanyagolva érezzék magukat. Éjfél körül kikapcsoltam a telefont és belesüppedtem a pihe-puha ágyikóba.
"Life begins at the end of your comfort zone"
