Szokványosan indult a mai nap is, a reggelit követően elhagytuk a szállást és a városon átballagva egy kis erdőben folytattuk az utunkat. A srácokkal komoly témákat feszegettünk, volt szó a politikától kezdve a különböző értékrendek összeférhetetlenségén át a világmindenségig mindenről, sőt ennek hála az angolom is érezhetően fejlődött. Néha megzavarta a csevejt pár marhacsorda, akik mindenáron szembe akartak velünk jönni, de annyira féltek, hogy sok esetben nagy ívben kerültek, emiatt persze kisebb nagyobb kárt okoztak az amúgy is gyenge kerítésekben. A terep szinte teljesen sík volt, így az órák múlása fel se tűnt, annyira elvoltunk. Dél magasságában már megpillantottuk a messzeségben Lugo-t. Furcsa érzés, hogy negyven nappal korábban már jártam itt, bár csak egy buszos átszállás erejéig tartott és nem sokat láttam a városból, de most végre mindent be tudok pótolni. A szokásos rutinszerű dolgok elvégzése után egy kis városnézés következett, meg persze a katedrális meglátogatása pecsét reményében. Kezd fogyni a hely az igazolványomban, ha jól kalkulálok pontosan elég is lesz Santiago-ig. A helyi zarándokponton lehetett venni új credencial-t is, ami annyira új, hogy tegnap érkezett a nyomdából. Hivatalosan még nem is árulták, de azért mi kaptunk belőle. A központot elhagyva elindultunk az egyik irányba, majd megmásztunk egy magas lépcsőt. Az óváros két kilométer hosszan hatalmas várfallal van körbevéve, aminek a tetejét jó pár évtizeddel ezelőtt átalakították séta- és futópályává, ezen keresztül jutottunk vissza a szállásig. Csatlakoztunk a többiekhez és nagy kajálás vette kezdetét. Előkerült pár üveg bor is, aminek az elfogyasztása után már rendesen be voltunk csiccsentve, így nem is nagyon gondolkodtam azon, hogy pár napja még innentől egyedül terveztem az utat. Annyira összekovácsolódott ez a kis csapat, hogy eldöntöttem, maradok velük és együtt fogunk megérkezni Santiago-ba.
"Life begins at the end of your comfort zone"
