75. Arzúa – Monte de Gozo 37km (1725) Július 3.

2016.11.17 16:06

A kényelmes ágyak megtették a hatásukat, fel sem ébredtünk nyolc óráig, utána is csak piszok nehezen. Összeszedtük magunkat, megettük a tegnapi vacsora maradékát, majd szépen lassan kigyalogoltunk az úttestre és elindultunk a zarándokok nyomában. Rengetegen voltak. A tegnapi kellemetlen események megismétlődtek, újabb legalább száz éneklő diák haladt előttünk hatalmas lármát csapva, akiket ugyanúgy, mint előző nap, meg kellett előzni. Ebéd előtt sikerült lehagyni őket, de nem álltunk meg, hogy egy kis előnyhöz jussunk. Nagyon ismerős volt a környék, szinte minden épület, domb és kanyar beugrott a korábbi évekből. Gyorsan haladtunk, a reptér mellett kicsit lelassultunk, de kora délután már a Monte de Gozo emlékműnél pihentünk. Gyönyörködtünk a tájban és közeledő zarándokok arcában, mindenki széles mosollyal konstatálta, hogy innen már nincs sok hátra. Bő fél óra nosztalgiázás és fotózkodás után elbúcsúztunk, mivel én itt maradok, a srácok meg elmennek a katedrálisig. Holnap kilenc órakor találkozunk a katedrális előtt, bemegyünk, körbenézünk majd közösen kiváltjuk a compostelát a zarándok irodában. Néztem őket egy darabig, amíg el nem tűntek a horizonton, majd egyedül sétáltam a műemlék mögött a lengyel albergue-ig. Szeretem ezt a helyet, itt mindig van szabad ágy, most sem volt ez másképpen. Beregisztráltam, kellemesen elcsevegtem közben a leányzóval, aki intézte a papírmunkát, majd felmentem a szobába lepakolni. Az étterem rész zárva volt, így kénytelen voltam elmenni a közeli bárba némi elemózsiáért, ami nem volt olcsó, de legalább jó kevés. Nem probléma, majd holnap a városban bevásárolok rendesen. Este még lementem csevegni kicsit a leányzóval és erősíteni a magyar-lengyel barátságot, valamint kérésére meséltem egy keveset az útjaimról. Holnap be akar mutatni valakinek, akivel szerinte nagyon jóban leszek, kíváncsi vagyok rá. Éjfél felé elköszöntem, mert zárták az épületet. Lassan végigsétáltam a kerten, közben a csillagos égboltban gyönyörködtem. Mire visszaértem, már mindenki aludt, csendben odaosontam az ágyamhoz és ledőltem. Már nincs sok hátra az idei utamból, furcsa lesz megint hazamenni.