75. Monistor-D’Allier – Le Sauvare 31km (1970) Június 20.

2014.11.27 21:14

A kis csapat együtt indult el a reggeli ködben, mivel elég magasan vagyunk a hegyek közt, nem is volt baj, hogy ennyien voltunk, mert volt eltévedtünk volna. Hegymenet tovább tartott, amíg el nem hagytuk a köd szintjét, innentől már ránk sütött a nap és csodaszép idő volt. Ennek ellenére eltévedtünk, sőt még kétfelé is vált a csoport, annyira, hogy a következő városban se találkoztunk össze. Itt a piacon vásároltunk friss gyümölcsöt, majd egy kis sziesztát tartottuk a főtéren a szoborparkban ülve. Délután már egyedül mentem, Bálint kilométerekkel előttem járt, Monica-ék lemaradtak, mint a borravaló. Nem volt semmi gondunk, csak valahogy így alakult, hogy mindenki egyedül ballagott a késő délutáni órákban, persze bennem még volt egy kis para, hogy lehet nem is látom őket többé, de igazából miután végiggondoltam, hogy itt adott az útvonal és ha találkoznunk kell, akkor úgyis fogunk. Délután egy másik német lányt értem utol, akinek nagyon fájt a lába és emiatt eléggé lassan ment. Odaadtam neki a botomat, hátha úgy könnyebb lesz, kipróbálta és bevált. Együtt mentünk el a völgyben lévő Gite-ig, ami nagyon híres pihenő hely, ugyanis előtte és utána 15 kilométerre semmi szállás lehetőség nincs. Itt persze mindenkivel találkoztunk, sok ismerős eljött idáig, felsorolni most nem kezdeném, mert hosszú lenne a lista. Megtudtam, hogy Bálint korábban megsérült egy villanypásztortól, a teljes bal karja lezsibbadt. A szállás nem volt olcsó, ezért én megkérdeztem lehet-e sátrazni a kertben. Természetesen lehetett. Bálint és a csapat az épület második szintjén aludt, én meg a bejárattal szembe csaptam fel a sátrat. Kényelmes füves terep volt, sőt még az idő is ideális volt kint alváshoz. Este még azért belopóztam letusolni és elvégezni az egyéb ügyes-bajos dolgaimat, majd bevackoltam magam a sátorba.