A viaszos füldugómnak ma éjszaka is végtelenül hálás voltam, mert olyan horkolás fesztivál zajlott éjszaka, hogy máskülönben semmit sem tudtam volna aludni. A szobában volt egy idősebb lengyel csoport, akik valószínűleg az országuk horkoló bajnokságának válogatottjai és afféle nyeremény lehetett nekik ez a spanyol kiruccanás. Ébredés és füldugó eltávolítása után felöltöztem, majd gyalogosan, táska nélkül elindultam a katedrális felé, közben elmajszoltam három banánt. Séta közben nem messze a szállástól megtaláltam a régóta keresett híres Santiago felé mutató zarándokszobrokat, amelyeket minden évben meg akartam találni, de úgy tűnik, csak most jött el az ideje. Megörökítettem a pillanatot, majd visszatértem a jelzett útra. Pár zarándok zavartan köszönt vissza, hogy én csak így táska nélkül sétálok a központ felé, de nem értettem miért, amikor sokan választják ezt a megoldást. Laza egy óra múlva már a tömeggel együtt értem el a központot. A megbeszélt időpontban találkoztam a srácokkal a főtéren, elmentünk reggelizni, majd meglátogattuk a katedrálist. Kivártuk a hosszú sorokat, majd a déli mise végén életemben először megcsodálhattam a nagy tömjén lengését is, gondoltam négy év látogatása után illik egyszer meglátnom. Figyeltem a tömeget és a meghatódó arcok látványa nagyon különlegessé tette a pillanatot. Sokaknak könny folyt az arcukon, de engem legjobban a büszkeség és az öröm kevert állapotának látványa fogott meg igazán. Rövid csendet és elmélyedést követően lassan kivonultunk a tömeggel az utcára, majd, mint mindenki, kicsit jártuk az utcákat és vásárolgattunk mindenféle apróságokat. Kora délután beültünk egy bárba és masszív iszogatásba kezdtünk ünneplés gyanánt. Sok ismerős csatlakozott a továbbiakban, akik éppen arra sétáltak és miután megpillantottak minket, kénytelenek voltak csatlakozni. Mámoros délután volt, legalább hét-nyolc kör alkoholt legurítottunk mire elkezdtek távozni az emberkék. Rám is várt még öt kilométer vissza a szállásig, így nem akartam teljesen homályos lenni fejben, kértem is fél liter vizet gyorsan, nehogy baj legyen. Este nyolc óra felé eljött a nagy és végső búcsúzás ideje. Utoljára még koccintottunk egyet, majd gyalogszerrel elindultam Monde de Gozo felé. Valószínűleg az alkoholos befolyásoltság miatt, de rendesen eltévedtem a városban, jót is mulattam magamon. Nagy nehezen, több mint másfél óra után végül is hazakeveredtem, nem szöszmötöltem sokat, gyors zuhany után már dőltem is be az ágyamba. Legalább rendesen kialszom magam és kora reggel indulhatok az óceán felé.
"Life begins at the end of your comfort zone"
