83. Gréalou – Limogne-en-Quercy 31km (2216) Június 28.

2014.12.07 21:32

Szokásossá vált az a reggeli kis műsor, miszerint vizesen csomagoljuk össze a sátrakat, amivel alapjába véve nincs is baj, csak emiatt legalább két kilóval nehezebb a súly a hátunkon. Már majdnem elindultunk, amikor a tulaj utánunk kiáltott, majd adott fejenként két-két szendvicset reggelire. Szinte átbeszélgettük a délelőttöt, elég sok mindent megtudtam Arek-ről, például, hogy télen három hónapot Skóciában dolgozik és az ott összekapargatott pénzből utazgat az év többi napján. Érdekes figura, szinte minden kontinensen járt már párszor, ez most, hogy épp itt van egy tök hirtelen elhatározása volt. Dél magasságába felértünk egy dombra, ahol rengeteg kagyló lógott egy kifeszített kötélen, ami egy öreg fát és egy épületet kötött össze, ez afféle kis zarándok pihenőhely lehetett. Adta magát a dolog, lepakoltunk és felállítottuk a sátrakat, hogy kiszáradjanak. Az időjárás ideális volt erre a célra, árnyékban is közel 35 fok volt. Később egy Limogne nevű városkában belefutottunk pár ismerős arcba, akikkel egy kocsmában töltöttünk el pár kellemes órácskát, de bármennyire is marasztaltak a városban lévő szállás nem nekünk volt tervezve a laza 20 eurós árával. Tovább álltunk, hátha találunk egy alkalmas helyet a sátraknak a következő pár kilométeren. A városból kiérve egy autó lassított le mellettünk és egy kedves öregasszony széles mosollyal intett, hogy menjünk oda hozzá, mert adni akar valamit. Fejenként kaptunk majdnem fél kiló őszibarackot, amit a későbbiekben nagy vígan meg is ettünk, így a vacsora is kipipálható volt. Táborhelyet viszont nem találtunk, mert a növényzet nagyon sűrű volt és a fák is nagyon közel voltak egymáshoz, tovább kellett sétálni, csak a gond az volt ezzel, hogy viharos szél támadt és sűrű fekete fellegek kezdtek sorakozni felettünk. Gyorsabban szedtük a lábunkat, de az eső már nem várt tovább. Pár perccel később egy elhagyatott romos épületet találtunk az út mellett. Vészjósló épület volt, sötét romos falak, beszakadt tető, beszögelt ablakok és a növényzet is rendesen benőtte már, viszont sok választásunk nem volt, annyira szakadt az eső, hogy bemásztunk az épületbe. Körbenéztünk és megállapítottuk, hogy bizony ez jó pár évtizede lakatlan, de nekünk erre az éjszakára tökéletes lesz. Nagy szerencsénkre találtunk pár tiszta műanyag táblát, amire ráterítve a sátrainkat végül tökéletes alvóhelyet készítettünk. Elég hamar kiderült, hogy bizony nem vagyunk egyedül és meg kell osztani ideiglenes szállásunkat pár patkánnyal, egérrel, sőt még pár kedves denevérrel is, amik elröppent felettünk. A vihar is tombolt tovább, szinte szünet nélkül villámlott és dörgött, mit ne mondjak eléggé kísérteties éjszakának néztünk elébe.