A mai nap is aktív pihenéssel telt. Rövid, de kiadós reggeli után felkerekedtem és a jelzéseken elindultam visszafelé. Nem készültem messzire, ezért semmi felszerelés nem volt nálam. Elsétáltam egészen Os Muinos-ig, ahol egy barlang található, amiben már több ízben is aludtam. Ez a séta nem volt ám hosszú, mert mindössze négy kilométerre van a partszakasz, ahol a barlang található. A hely érdekessége, hogy minden évben kicsit megváltozik. Néha a homok eléri a bejáratot, előfordul, hogy egy kisebb szakadék van előtte, de volt olyan is, hogy egy kisebb patak alakult ki. Mindenkinek ajánlom ezt a helyet, mert eddig bármikor jöttem ide, minden esetben üres volt. Leültem a puha homokba és hosszú percekig csak néztem az óceánt. A gondolataimat az elmúlt napokban összeszedtem, most már csak élveztem, hogy nem agyalok, és a jelenben tudok lenni. Szedtem pár kagylót, majd elindultam vissza Muxia-ba, ahol már finom ebéddel vártak. A délután többnyire eseménytelenül telt, leszámítva azt, hogy Annával teljesen rendbe raktuk a hátsó kertet, sőt még egy fűkaszás embert is becsábítottunk, hogy a nehezen hozzáférhető helyekről is eltűnjenek a gazok. A kert rehabilitációja késő délutánra teljesen elkészült és a pozitív visszhangokból úgy vettük le, hogy nagyon sikeres lett, Rózsának is nagyon tetszett. Ezt megünnepelvén, valamint azt, hogy ez volt az utolsó estém itt, vettünk is egy bort, amit elfogyasztottunk a hegyen miközben gyönyörködtünk a naplementében. Visszafelé elköszöntem az óceántól, a kövektől és a helytől. Kellemes nap volt, de itt Muxia-ban szinte az össze nap kellemesnek mondható, legalábbis az eddigi tapasztalataim szerint.
"Life begins at the end of your comfort zone"
