Hajnalban elaludtam végül és azt leszámítva, hogy nem a legkényelmesebb fekhelyem volt, egész tisztességesen kipihentem magam. Az ébresztőre sem riadtam fel, mert pár perccel korábban magától kinyílt a szemeim. Rendbe szedtem magam a mosdóban, megettem minden maradék kajámat, majd kidobtam a flakonokat és a nem szükséges tárgyakat, mert a hetven literes zsákomat kézipoggyászként akartam felvinni a gépre, ezért a lehető legkisebbre össze kellett húznom. Minden ruhát felvettem és összenyomtam amennyire csak fizikailag lehetséges volt. A becsekkolásnál nem volt gond a zsák méretével, viszont átvilágítás után kipakoltatták velem az egészet, mert állították, hogy van nálam egy kés. Több mint tíz percig feltartottak és miután belátták, hogy még sincs nálam kés, elnézést kértek és továbbengedtek. Sötét volt még, amikor felszálltunk. Rövid és egészen kellemes repülés után Madridba érkeztem, ahova nem sokkal nyolc óra előtt landoltam. Kerek hét órám volt a következő gép indulásáig, de nem hagytam el a repteret, nem akartam megkockáztatni, hogy a táskámmal netán porul járjak. Kerestem egy kellemes sarkot és letelepedtem. Néha el-elbóbiskoltam, hamar elrepült az idő. Estefelé landoltam Budapesten, ahol drága szüleim már nagyon vártak. Gyorsan hazamentünk, ahol meg a nagymamámmal korábban egyeztetett vacsorát pusztítottam el.
Az egész út fáradalmai ekkor jöttek elő. Letusoltam és bedőltem az ágyba. Furcsa lesz úgy ébredni, hogy otthon vagyok, de tudom, hogy jövőre egy új kaland vár rám. Buen Camino! :D
"Life begins at the end of your comfort zone"
