A mai nap elég szokványosan indult, sétáltunk 14 kilométert az első városig Mosiacc-ig szakadó esőben. A város kifejezetten modernnek mondható rengeteg emberrel és autóval, gyorsan túl is mentünk rajta, most valahogy nem volt ehhez hangulatom. A következő 10 kilométert kerékpárúton sétáltuk le, ami elég nehezemre esett, bár az eső elállt, de ez a folyamatos aszfalt egyáltalán nem volt kellemes, szinte egész nap vízszintesen kellett haladni beton és aszfaltos utakon. A nap pozitívuma, hogy találkoztunk pár nagyon aranyos zarándokkal, akik szintén azt mondták, hogy a mai nap a legkellemetlenebbek közt van, jól van, akkor legalább magam megnyugtattam, hogy legalább nem én sokalltam be. Meg talán még az említésre méltó, hogy megkezdtem a hatodik zarándok útlevelet, bár a mai szakasz nem volt túl izgalmas, viszont elég sok pecsétet tudtam szerezni. Minden lehetséges helyre bemegyek pecsétért, legyen az városháza, templom, étterem vagy éppen egy kocsma, annyira népszerű a Camino a Franciák körében, hogy szinte mindenhol van speciális pecsét zarándokok számára. Estefelé még mentünk egy öt kilométert egy kellemes kis erdőig, ahol egy farakás mögött elrejtőzve építettük fel ideiglenes alvóalkalmatosságainkat. Botot leszúrtam a szokott módon, ráraktam a kagylómat, jelezvén, hogy nem hontalan csavargók vagyunk.
