Napfelkelte előtt indultunk, de utólag nagyon megbántam, mert nagyon hideg volt és hiába vettem fel minden ruhámat úgy is remegtem. A meleget minden mennyiségben elviselem, de már húsz fokban is képes vagyok fázni, hiába van húsz fok, valószínűleg valami melegebb éghajlaton kéne élnem. Anyukám lába nem akart javulni, sőt elmondása szerint talán még rosszabb állapotban is van, ezért ma csak Los Arcos-ig megyünk. Egy amerikai sráccal szinte mindennap találkozunk, ugyanolyan ütemben halad, mint mi, de ma a változatosság kedvéért el is beszélgettem vele, gyűljenek csak a kapcsolatok a tengeren túlról, hátha arrafelé vetődök egyszer. Az utolsó kilométereket nagyon lassan tettük meg, de igazából nem is sietünk sehova, az időnk mint a tenger, majd megérkezünk, amikor megérkezünk. A város főterétől nem messze találtunk egy szállást, nagyon komfortos, kifogástalan hely, viszont volt egy japán idős pár, akik képesek voltak órákon át pakolászni, sőt éjszaka is amikor kimentek, simán felkapcsolták a lámpát, eszükbe se jutott, hogy bizony mások lehet, hogy aludnának.
"Life begins at the end of your comfort zone"
