Éjszaka volt pár részeg, aki nem találta a sátrát és megpróbált hozzám bemászni, de miután megláttak, felfogták, hogy rossz helyen próbálkoztak. Lehet már eléggé ijesztő volt a szakállam. A zene miatt persze nem sokat tudtam aludni és kora reggel felkeltem, beszóltam a kanadaiaknak is, de ők megpróbáltak még aludni. Összecsomagoltam és elindultam az ismeretlen felé. Ami ez után következett, arra nem lehetett felkészülni! A város utcái háborús övezetre hasonlítottak, kirakatok betörve, szemetesek felgyújtva és kiborítva, üvegek és bokáig érő szemét mindenhol. Különböző sátrak mindenfelé, körforgalomba, parkokban, sőt még az össze-vissza parkoló autók ablakaiból is lábak lógtak ki. Pár bekómázott részeg fetrengett itt-ott, szerencsére el voltak magukkal foglalkozva. Gyorsan kapkodtam a lábaimat, hogy minél hamarabb kiérjek a lakott területről, mert ez az állapot nagyon nem volt szimpatikus. Jó két órát meneteltem már amikor Kevin egy francia srác beért, akit még a buliról ismertem. Együtt értünk el egy kis templomot a puszta közepén, ami remek menedékhely lett, mivel elkezdett szakadni az eső. Sok élelmiszerünk nem volt, ezért Kevin megpróbált tüzet rakni az épület mögött, mivel egy nagy adag tésztája volt, nekem meg paradicsomos szardínia konzervem és arra gondoltuk összerakjuk a két dolgot és egy finom ebédet készítünk. Mire megettük az eső is teljesen elállt, kicsit még pihentünk majd a nagy sárban tocsogva folytattuk zarándoklatunkat. Rövid időn belül térdig sárosak voltunk, de ez nem vette kedvünket, sőt nevettünk is rajta, annyira gáz volt, de aztán SMS-t küldött Arek is, hogy épp merre jár a sárban, lehet pár nap múlva összefutunk vele. Iszonyat retkesek voltunk már mire kezdett sötétedni, de semmi várost, vagy épületet nem találtunk, ezért egy sötét erdő melletti füves terepen találtuk meg a tábor helyét. Kevin sátra teljesen száraz volt, de az én sátram persze teljesen vizes volt és ugye meg se tudott száradni a nap folyamán, felállítottam és befogtam két koszosabb pólót, hogy azzal törülgetem át a nagyon nedves részeket. Sokat nem segített a dolog, de legalább nem folyt a víz belül. A matracomat beleraktam a speciális vízálló rétegbe és hálózsákkal együtt belemásztam én is, így talán nem leszek teljesen vizes. A táskámra is ráhúztam a saját esővétőjét és úgy raktam a lábamhoz, minden más cuccot fellógattam a sátor belső merevítőjére, talán így megszárad reggelre. Elég kényelmetlen lesz így aludni, de nem találtam jobb megoldást.
