Kellemes éjszaka volt, rendszerint mindig sok réteget kell magamra venni, hogy ne fázzak, de most egyáltalán nem ébredtem fel. Nagyon lelkesen kerekedtünk fel, mivel ma biztosan elérjük St. Jean-t és becsatlakozunk a sok száz friss zarándok közé. Viccelődtünk is, hogy milyen érdekes lesz látni a sok frissen indulót, akik vadonatúj felszerelésben, széles mosollyal az arcukon a kezdeti élmények feldolgozásával foglalatoskodnak. Persze az is biztosan az ki fog derülni, hogy honnan indultam, akkor meg aztán lesz elképedés és meglepetés. Őszinte büszkeséggel töltött el a tudat, hogy egészen idáig eljutottam, ez persze messze van az alázatos zarándok érzésektől, de így a határ küszöbén mégis ezt éreztem. Valahogy úgy álltam a Spanyol szakaszhoz, hogy ez egy afféle levezetés lesz az utamnak, mivel ismert terep, lényegesen egyszerűbb minden és rengeteg olyan ember lesz körülöttem, akit így látatlanul is szeretek. El is határoztam, hogy innen visszafogok a tempóból és úgy haladok, ahogy alakul, inkább töltöm az időmet új zarándokok megismerésével. Igazat megvallva, nem sokat voltam teljesen egyedül, de mindig kevesen voltak körülöttem, most már igazán szeretnék tömeget látni és együtt mozogni sok száz vándorral. Nagyon vártam már ezt a napot, úgy gondolom, hogy ez lesz nekem az egyik legnagyobb határátlépés, emiatt persze rendes tempóval haladtam, le is hagytam a többieket, pedig rendszerint a középmezőnybe szoktam tartózkodni. Az elmúlt pár hétben az átlagosnál sokkal több eső esett a környéken, ennyi csapadék rendesen kiakasztja a statisztikai mutatókat, ez annyira szokatlan volt, hogy utakat sodort el a folyó és földdarabok szakadtak le. Egész nap az áradások pusztításának nyomait kerülgettük, persze sok út lezárás is volt, ami késleltette a kitűzött korai érkezésünk időpontját. Nagy sár, kidőlt fák keresztezték az utunk, de nem volt az az elemi erő, ami megállíthatott volna. Délután négy óra felé láttuk meg a táblát, majd Szent Jakab híres kapuját, amin keresztül a városba juthattunk. Gyorsan becsekkoltunk az első szálláslehetőségre, majd a zarándokirodába kiváltottam az új igazolványt, utána körbejártunk a városba és bevásároltunk pár apróságot. Tavaly nem volt idő körbe nézni, így most teljesen más oldalát láttam a városnak, persze készült pár jóféle fotó is. Este jó pár emberrel találkoztunk, de annyira új volt mindenki, hogy a legtöbben saját magukkal foglalkoztak, de ez normális dolog, visszaemlékezve én is ilyen voltam, majd a későbbiekben mindenki nyitottabb lesz. Holnapi program átkelés a Pireneusokon, biztos kemény dió lesz, ezért igyekeztem korán lefeküdni, hogy rendesen ki tudjam pihenni magam.
